Tervesszen mediterrán gyógy- és konyhai gyógynövényeket saját kertjében? Megmutatjuk, mire kell figyelni a zsálya termesztése során.
A zsálya (Salvia officinalis) még akkor is, ha a Földközi-tenger térségében őshonos, ugyanolyan sikeresen termeszthető hidegebb szélességi köreinken is. Ez nem csak a konyhának, hanem az egészségének is megéri, mert kifejezett gyógyító ereje ősidők óta ismert. Innen származik a nemzetség neve: Salvia. A latin „salvare” szóból származik, ami olyasmit jelent, mint „gyógyítani”. A gyógynövény termesztése érdekében azonban néhány dolgot figyelembe kell venni.
Zsálya termesztése – lépésről lépésre
1. Helyszín:
A zsálya még mindig mediterrán követelményeket támaszt, ami a talajt illeti: kövesnek és vízáteresztőnek kell lennie. A zsálya termesztésénél ügyelni kell a talaj pH-értékére is. Ha ez túlságosan savas, mést kell használni, hogy optimális környezetet biztosítson a növénynek. Ráadásul a zsálya napimádó: örül a teljes napsütéses helynek, és dúsabb növekedést köszön meg neki. Szereti a közeli falak vagy falak hulladékhőjét is.
2. Vetés:
Tavasszal a zsálya magját márciustól áprilisig lehet szórni. Mindenesetre a kényes palántákat meleg hideg keretben, vagy még jobb esetben az ablakpárkányon kell nevelni. Amikor május közepén minden fagy elmúlt, a fiatal növényeket kiültetheti a szabadba. Tipp: Vetéskor általában ügyeljen arra, hogy a magokat borító aljzatréteg mindig nedves maradjon.
3. Szaporítás dugványokkal és osztással:
A zsálya legjobb szaporítási sikere egy idősebb növény felosztásával érhető el. Az utódok létrehozásához felhasznált anyag mennyisége azonban itt nagyon magas. A zsályarudat legjobb márciusban vagy virágzás után augusztusban osztani. A gyógynövény dugványokkal is könnyen szaporítható. A legalább három pár levéllel rendelkező dugványokat májusban és júniusban lehet levágni. Csak lőhegyeket szabad használniamelyek nem kezdenek lignifikálódni, és nincs még virágbimbó. A korai időkben fontos, hogy a dugványok szaporításakor fokozott páratartalmú környezetet teremtsünk. Egy egyszerű trükk: Vágja le a PET-palack alját, és tegye a vágási edény fölé.
4. Öntözés és műtrágyázás:
A zsálya hetente ajánlott műtrágyázni komplett tápanyag-műtrágyával. Azonban csak a bimbózás után kezdjük el, és csak a virágzás kezdetéig trágyázzuk. A túl gyakori műtrágyázás és az őszi tápanyag-utánpótlás általában az aromák csökkenéséhez és a télállóság hiányához vezet.
5. Áttelelés:
A zsálya viszonylag szívós. Ennek ellenére megelőző védekezést kell végezni a hideg ellen. Mindenekelőtt a sárga és lila levelű fajták díszítése gyakran a fagyállóság rovására megy.
6. Betakarítás:
Tavasztól folyamatosan lehet eltávolítani a leveleket a zsálya növényéről. Egész hajtások is betakaríthatók. Túl sok levéltömeget azonban nem szabad egyszerre eltávolítani. A zsályát nem szabad virágzás után betakarítani, mert virágzás után a levelek és hajtások újranövekedése leáll.
7. Vágás:
A radikális tavaszi vagy őszi metszés nem javasolt fiatalabb növényeknél. Itt a növényt a tartós hajtások betakarításával kapcsolatban formában kell tartani. Idős, erősen fás szárú növényeknél viszont virágzás után ősszel vagy tavasszal javasolt a topiárium. A hajtáshossz felét le kell rövidíteni.
8. Tárhely:
A friss felhasználás természetesen mindig a legjobb ízélményt nyújtja. Az aromák a tárolás során mindig elvesznek. De a többi gyógynövényhez képest a zsálya nagyon könnyen tárolható és tartósítható. Nedves konyharuhába csomagolva akár két hétig is eláll a hűtőben. A zsályát felakasztva szárítani működik, de az íze nagyon veszteséges. A zsálya esetében még nem általános gyakorlat, de ennek a gyógynövénynek az első számú tartósítási módja a fagyasztás.