Aki szereti az ázsiai konyhát, az gyakran egzotikus zöldségfajtákra szorul. Megmutatjuk, mely ázsiai zöldségeket termeszthetjük itt könnyen.
A sült tészta, a wokban sült zöldségek vagy a curry az ázsiai konyha klasszikusává vált. Ázsiai ételeket otthon is szívesen főznek az emberek, de a zöldségek általában messziről származnak, és a frissesség sem mindig meggyőző. Ebben a cikkben ezért bemutatjuk azokat a tipikus ázsiai zöldségeket, amelyek otthoni kertünkben is jól megteremnek.
A szubtrópusi vagy akár trópusi területekről származó növényeknek gyakran különleges éghajlati követelményeik vannak. Az itt bemutatott zöldségek mindegyike szereti a meleget, és nem éli túl az európai telet védelem nélkül. A mi szélességi köreinken általában csak egynyáriak, ami azt jelenti, hogy ősszel, amint hűvösebb és sötétebb lesz, elpusztulnak. Egyes fajok, például a kínai kel és a pak choi azonban már kaphatóak kifejezetten az időjárásunknak megfelelő fajtákban, ami nagyban megkönnyíti a termesztést. A következőkben az ázsiai konyhában használt és nálunk is jól bevált zöldségeket mutatjuk be.
1. Szója és Edamame
A szójabab (Glycine max) még viszonylag újdonság a földeken ebben az országban, de diadalmenete megállíthatatlannak tűnik. Az eredetileg Délkelet-Ázsiából származó hüvelyesek a mi szélességi köreinken is nagyon jól teremnek. A száraz magvakat főleg állati takarmányok készítésére használják, de tofu- és szójait alt is készítenek. Persze ez itthon nehéz, ha nem lehetetlen – de van néhány fajta, ahol le lehet szedni az éretlen hüvelyeket, és elfogyasztani a benne lévő puha, zöld magvakat. Ez a hagyományos étel Japánból származik, és ott edamame-nak hívják, ami úgy fordítható, hogy "bab az ágon". A 'Green Shell' és a 'Hokkai Black' fajták különösen alkalmasak az edamame-ra, amelyeket a sütőtökhöz hasonlóan április közepétől kedvelnek, és május közepén kerülhetnek a szabadba. Természetesen májusban közvetlenül is vethetsz. Körülbelül három hónappal később a finoman szőrös, zöld hüvelyeket le lehet szedni. Megfőzve, sóval megszórva már csak a benne lévő magvakat élvezhetjükHüvely - igazi finomság. A szójababcsíra egyébként, ami sok zöldségkeverékben megtalálható ázsiai ételekhez, általában nem szójacsíra, hanem mungbabcsíra (Vigna radiata).
Kínai káposzta (Brassica rapa subsp. pekinensis) szintén Délkelet-Ázsiából származik, és Kínában, Koreában és Japánban is termesztik évszázadok óta. Nálunk a vetés csak nyáron (június közepén) történik, mivel a kínai kel hajlamos hajtásra és virágzásra, amikor az idő túl hűvös lesz hozzá. Ezenkívül ez a fajta káposzta rendkívül gyorsan növekszik, és már augusztus végétől szeptember közepéig betakarítják. A kínai kel különösen népszerű a wok-ételekben, vagy egyfajta koreai savanyú káposztaként – kimchiként – erjesztik. A kínai kel önmagában alig tartalmaz kalóriát, és rendkívül egészséges zöldségnek tartják. További információkat és tippeket találhat a kínai kel termesztésével és betakarításával kapcsolatban itt.
3. gyömbér
A gyömbér (Zingiber officinale) az ázsiai konyha szerves része. Különleges fűszeressége és élessége nem csak finomít számos ételen, hanem láz és megfázás ellen is segít. Nem teljesen világos, hogy a gyömbér eredetileg honnan származik. Egyes források Srí Lankáról, mások a Csendes-óceáni szigetekről beszélnek. A világ legnagyobb termelője mindenesetre India, amelyet Kína és Nigéria követ. De Németországban, pontosabban Bambergben is a Bajor Állami Szőlészeti és Kertészeti Intézet (LWG) 2022 óta sikeresen termeszti a gyömbért. Egy rizóma segítségével osztással több fiatal növény is létrehozható. A növény szereti a meleget és a meglehetősen magas páratartalmat, ami a legjobban az üvegházban érhető el. De a gyömbér is otthon érzi magát egy nagy cserépben, tápanyagban gazdag talajjal. Hidegebb beltéri hőmérséklet esetén a gyömbérnek körülbelül nyolc hónapra van szüksége, mielőtt bármit is lehet betakarítani. Ősszel levelei megsárgulnak, a rizóma kiásható. Ebből a cikkből megtudhatja, hogyan ültesse el saját gyömbért.
A pak choi (Brassica rapa subsp. chinensis) kicsit úgy néz ki, mint a mángold (Beta vulgaris), de a kínai kelhez hasonlóan a káposztafélék családjába tartozik (Brassicaceae). A káposzta ízű növénye ideális friss salátákhoz, wok ételekhez,de finom köretként is. A Pak Choi nagyon meleg hőmérsékletet igényel, ezért csak júliusban vetik. Ezért ideális az addig betakarított ágyások utótenyészetének. A legjobb tapasztalatok eddig az üvegházi termesztéssel voltak, de ma már külföldre is vannak fajták. Szereti a tápanyagban gazdag talajt és a jó vízellátást, különösen száraz időben. Mindössze két hónappal a vetés után a Pak Choi levágható közvetlenül a talaj felett, és egészben használható a konyhában. Itt gyűjtöttünk össze további információkat a pak choi kiválasztásáról és termesztéséről.
5. Okra
AzOkra (Abelmoschus esculentus) közeli rokona a hibiszkusznak, és széles körben termesztik Indiában, Malajziában és számos afrikai országban. Az okra még éretlen, zsenge zöld gyümölcseit Ladyfingersnek, Bámiának vagy Bhindinek is nevezik. Lehetnek nyersen, blansírozva vagy sütve, de a hagyományos indiai módon curryben főzve is. A gyümölcs nyálkás állagát egy kicsit meg kell szokni, ha nyersen fogyasztjuk. Az Okra nagyon különleges, enyhe ízű, ezért szinte minden ázsiai ételhez illik. Az okra a legjobban márciustól termeszthető beltéren, május közepétől pedig szabadban lehet – cserépben vagy ágyásban nem számít. Más hibiszkuszfajtákhoz képest nem nő különösen magasra, és alig éri el a 80 centiméteres magasságot. Szereti a jó, kellő vízellátású talajt, és júniustól júliusig tipikus citromsárga hibiszkuszvirágokat hoz létre a levél hónaljában, amelyek beporzás után felfelé ívelő kapszulagyümölcsökké alakulnak. Az okra nem csak a szájban igazi élmény, hanem kiváló dísznövény is.
A Goa vagy szárnyas bab szögletes alakja (Psophocarpus tetragonolobus) valószínűleg kiérdemelte a nevét. Mint minden bab, ez is a hüvelyesek (Fabaceae) vagy hüvelyesek (Leguminosaen) családjába tartozik. A többi babtól eltérően azonban a növényen minden ehető: gyümölcsök, érett magvak, lombozat és megvastagodott gyökerek, amelyeket a burgonyához hasonló módon készítenek el (Solanum tuberosum). Ezen túlmenően, mivel meglehetősen könnyen termeszthetők és gyorsan nőnek, az éhség elleni remény jelzőfényének tekintik őket. Eredete ismeretlen, de manapság egyre inkábbfőleg Thaiföldön, Indiában, Ghánában és a Karib-térségben termesztik. A zöld hüvelyt főként rántott zöldségnek, vagy salátákhoz blansírozzák, a leveleket pedig a spenóthoz hasonlóan készítik el. Még a repülőbab gyönyörű mályvaszínű virágait is használják az édességek színezésére. Ebben az országban a kis növényeket márciustól részesítik előnyben, és május közepe előtt nem teszik ki a szabadba. Nyáron és ősszel folyamatosan betakarítható a fiatal hüvely a növényről, amely akár három méter magasra is felkúszhat.
7. Keserű dinnye
A keserű dinnye vagy keserű uborka (Momordica charantia) kicsit úgy néz ki, mint egy hegyes szemölcsös uborka. Valójában a tökfélék családjába tartozik (Cucurbitaceae), és akár öt métert is megmászik. Az éretlen, zöld, enyhén kesernyés gyümölcsök mag nélküli zöldségként pörkölhetők vagy párolhatók. Ha a pépet sóval bedörzsöljük, egy kicsit csökkenthetjük a keserű anyagokat. Egyes országokban a keserű dinnye úgy érik, hogy a végén narancssárga színű legyen, és alul kinyílik. Ekkor megjelennek az élénkvörös bevonatos magvak, melyek húsa kellemesen édes ízű. Mint minden tökfélék, a keserű dinnye is szereti a meleg helyeket. Ezért egyrészt a lehető legkorábban részesítik előnyben az ablakpárkányon, másrészt csak május végén ültetik ki őket. Ilyenkor ideális lenne egy napos hely az üvegházban. Körülbelül öt héttel a vetés után virágozni kezd a keserű dinnye, ami után újra és újra lehet szüretelni a fiatal zöld gyümölcsöket.
8. citromfű
Amint a neve is sugallja, a citromfű (Cymbopogon citratus) csodálatosan illata és íze a sárga citrusféléknek. Azonban az édesfűfélék családjába tartozik (Poaceae), és eredetileg Délkelet-Ázsiából származik. A citromfüvet kiadós és édes ételekhez egyaránt használják, és felfrissíti a leveseket és az italokat. A mi szélességi köreinken a nyarat a szabadban töltheti. Amint azonban 10 °C alá süllyed a hőmérséklet, a hidegre érzékeny fűnek védetten kell telelnie. A citromfüvet el lehet vetni, de érdemes egy nagyobb növényt is kettéosztani, mert a magvak kikelése és növekedése sokáig tart. A zöld hajtásokat a betakarításhoz egyszerűen levágjuk néhány centiméterrel a talaj felett, és a legjobb frissen felhasználni, mert a szárított citromfű sokat veszít aromájából és ízéből.Ha most kíváncsi, miért ne látogassa meg a citromfű termesztéséről szóló külön cikkünket.
Tipp: Tőzegmentes és fenntartható Plantura bio paradicsom- és zöldségtalajunk ideális különféle zöldségek termesztésére. Optimálisan ellátja a növényeket tápanyagokkal a magas terméshozam érdekében.
További ázsiai finomságokat találhat a "Shiso & Perilla: The Exotic Herb from the Távol-Kelet" című cikkünkben.