A rebarbara kevés helyet foglal, és nagyon népszerű a hobbikertészek körében. Megmutatjuk, hogyan kell megfelelően ültetni, trágyázni és betakarítani a rebarbarát.
A rebarbara (Rheum rhabarbarum), a csomósfűfélék család tagja, az év egyik első zöldsége. Bár a rebarbarát tévesen gyümölcsnek nevezik, ami a desszertekben való felhasználására vezethető vissza, valójában egy levélnyelű zöldség, például a mángold vagy a zeller. A régi fajtákhoz való jelenlegi visszatérés és a regionális referencia miatt a rebarbara az elmúlt években igazi fellendülést élt át.
A rebarbara sokféle íze finom, és csodálatosan termeszthető a saját kertjében. Az évelő növény minden évben újra betakarítható különösebb erőfeszítés nélkül. Erős illatuk védi őket a ragadozóktól is, ami még könnyebbé teszi a sikeres termesztést. Mivel a rebarbara hideg- és fagyálló, hűvösebb kertekbe is ideális. A következőkben a rebarbarafajtáktól kezdve a helyes ültetésen és gondozáson át a betakarításig mindent bemutatunk.
Rebarbara: eredet és történelem
A rebarbara eredetileg a Himalájából és Kína egyes részeiből származik. A rokon növényfajokat, például a tibeti rebarbarát (Rheum officinale) és a pálmás rebarbarát (R. palmatum) használták a hagyományos gyógyászatban gyógyászati termékként. Itt nem a töveket dolgozták fel, hanem főleg a föld alatti csírákat. A zöldséges rebarbara Közép-Ázsián keresztül került Angliába, ahol a 18. század óta termesztik. A rebarbara még ma is nagyon népszerű Angliában, ami olyan elnevezésekhez vezet, mint a Rubarbara-háromszög, a rebarbara erőd Nyugat-Yorkshire-ben. Az üzem ezután Anglián keresztül elérte Németországot, Ausztriát és Svájcot.
Rebarbara fajták
A rebarbara fajtáit vagy a betakarítás ideje (korai, középső és késői fajták), vagy a szár színe alapján különböztetjük meg. Általában a zöld fajták termékenyebbek, de a piros húsú fajták íze enyhébb és magasabb.díszítő értéket tulajdonított. A fajtaválaszték hatalmas. Itt talál egy áttekintést a legismertebbekről:
- 'Pezsgő': Korai és magas hozamú fajta
- ‘Elmsblitz’: Régi és sötétvörös rebarbarafajta alacsony oxálsavtartalommal
- 'Elmsjuwel': Szára és húsa vörös, alacsony savtartalommal; különösen ajánlott az oxálsavra érzékenyeknek; közepes hozam
- 'Frambozen Rood': Késői és aromás fajta, vörös szárral és zöld húsú; Az illata miatt a Frambozen Rood eper vagy málna rebarbara néven is ismert
- 'Gigant': Nagyon élénk fajta zöld szárral és magas oxálsavtartalommal
- 'Goliath': A legnagyobb vörös szárú és zöldhúsú rebarbara fajta, 100 cm-ig terjedő szárral; virágzás közben a növény eléri a 180 cm-t; kiváló minőségű és nagyon termékeny fajta
- 'Holsteiner blood': Nagyon jól ismert fajta, a szárak a végén pirosak; a fajta enyhe ízéről és magas cukortartalmáról ismert
Ebben a speciális cikkben átfogó áttekintést talál a rebarbarafajtákról.
Növény rebarbara
A könnyen kezelhető rebarbara betegségeknek ellenálló és érdemes növény, amely nem hiányozhat egyetlen kertből sem. Kedveli a nedvességet, és a meglehetősen zord klímát kedveli, hiszen a kellően hosszú hideg időszak garancia a jó termésre. A rebarbara a napos, védett helyet kedveli a kertben. A talajnak jól vízelvezetőnek kell lennie, és ideális esetben pH-értéke 7 legyen. Mivel a rebarbara gyorsan szaporodik, növényenként körülbelül egy négyzetméternyi területet kell számolnia. Vagy az idősebb növények gyökérdarabjait, vagy az áprilisban vagy ősszel ültethető konténeres növényeket ősszel ültetik. Átmeneti megoldásként a rebarbara cserépben is termeszthető, de ügyeljünk arra, hogy az ültető megfelelő méretű legyen, és a talaj vízáteresztő legyen. A Plantura bio paradicsom- és zöldségföldünk optimális tápanyagokkal látja el rebarbaráját, emellett teljesen tőzegmentes.
A rebarbara ültetésére vonatkozó részletes utasításokat itt találja.
Rebarbara szaporítása
A rebarbara osztással vagy magvakkal is szaporítható. Az osztás a szaporítás nagyon egyszerű formája. A rebarbarát először kiássák. Ezután ásóvillával vagy ásóval óvatosan osszuk szét az alanyokat körülbelül egy kilogramm tömegű darabokra.("csomó"). Győződjön meg arról, hogy minden "csomónak" van legalább egy hajtásvége. A gyökerek feldarabolása gyakran elengedhetetlen az osztódáshoz. A leválasztott darabokat ezután tápanyagban gazdag talajba ültetik, például bioparadicsom- és zöldségtalajunkba, és jól meglocsolják.
A rebarbara szaporításának második módja a vásárolt magvak elvetése. Májusban vessük el őket hideg keretbe. A magról szaporított rebarbara azonban ízében és színében nagyon eltérő lehet, ezért a rebarbara növény "klónozása" osztással alkalmasabb az önszaporításra.
A rebarbara szaporításáról itt talál további információt.
A rebarbara gondozása
A rebarbara önmagában nem igényel különösebb törődést. Itt összefogl altuk az összes fontos információt a növény gondozásával kapcsolatban.
Trágyázz rebarbarát
A rebarbara szereti a tápanyagban gazdag, komposzttal dúsított talajt. A kifejlett évelőhöz esetenként nehéz komposztot adagolni, ezért különösen ültetéskor fontos, hogy előtte elegendő komposzttal vagy elsősorban szerves, lassan felszabaduló műtrágyával dúsítsuk a talajt. A Plantura bioparadicsom műtrágyánk egy ilyen hosszú távú, három hónapos hatású műtrágya, amely minden szükséges tápanyagot tartalmaz a gazdag rebarbaraterméshez. A további trágyázás legjobb ideje a júniusi vagy júliusi betakarítás után. A rebarbara ideális trágyázásáról itt tudhat meg többet.
Töltsd le a rebarbarát
A rebarbara öntözésénél csak arra figyeljünk, hogy ne legyen se túl száraz, se túl nedves. A rebarbara nem túl jól tűri a vizesedést. Egyes források a rügyek eltávolítását javasolják, amelyek szintén fogyaszthatók. A virágok eltávolítása azonban nem feltétlenül szükséges.
Kártevők és betegségek
Általában a rebarbara kevéssé fogékony a betegségekre. Az üzem helyét 10 évente meg kell változtatni. Ide célszerű fiatal növényeket ültetni, vagy ha szükséges, levágni az anyanövény fiatal rizómáit. Nagyon nehéz és nedves talajokon néha problémák léphetnek fel a rothadás miatt. Általában ilyenkor az ültetés előtt a talajt bő komposzttal fel kell lazítani. A betakarításkor nem szabad ollót vagy kést használni, mert ez betegségeket terjeszthet.
Rebarbara betakarítása
A rebarbarát általában csak az ültetés utáni második évben takarítják be. A betakarítás ideje ben kezdődikáprilisig és Szent Iván napig (június 24.) tart. Ezt követően két okból ne szüretelje be a rebarbarát: egyrészt azért, hogy pihenési és gyógyulási időszakot adjon a növénynek, másrészt az oxálsavszint növekedése miatt. A vashiányban, valamint köszvényben, reumában, ízületi gyulladásban vagy vesebetegségben szenvedőknek általában óvatosnak kell lenniük az oxálsavat tartalmazó élelmiszerek, például a rebarbara fogyasztásával.
A rebarbara szárát nem vágod le, hanem óvatosan csavarod ki a földből. Ellenkező esetben a növények rothadhatnak a határfelületeken, vagy más betegségeket kaphatnak. Minden kifejlett növényről hetente körülbelül három szárat lehet betakarítani anélkül, hogy a növényben maradandó károsodást okozna. Bár a szárak körülbelül egy hétig nedvesek maradnak a hűtőszekrényben, csak a növény védelméhez szükséges mennyiséget szabad frissen betakarítani. A rebarbara leveleit a betakarítás után azonnal eltávolíthatod, mivel magas oxálsav tartalmúak. Ha nem távolítják el a leveleket, a rebarbara szárai elveszítik a vizet, és gyorsan megernyednek.
A rebarbara betakarításával kapcsolatos részletesebb információkat itt talál külön cikkünkben.
Force and Bleach Rebarbara
Az úgynevezett sűrítés és fehérítés egy módja annak, hogy a rebarbara betakarítását akár három héttel előrehozzuk. Általában február végén a még a földben lévő rebarbara fölé nyomógombot helyeznek. Az úgynevezett propulziós edény vagy fehérítőedény általában vékony terrakotta edény, levehető fedéllel. Mivel a hajtógázas edény megfogja az év első sugarait, és napnyugta után néhány órával tárolja benne a hőt, a rebarbara már az év elején elkezd csírázni. A sötétség tovább gyorsítja a növekedési folyamatot, ahogy a növény felfelé indul fényt keresve. A kertész a levehető fedélen keresztül ellenőrizheti a növekedés előrehaladását.
Kattintson ide a rebarbara hajszolásával és fehérítésével kapcsolatos további részletekért.
Rebarbara tartósítása
A rebarbara rudak sok C-vitamint tartalmaznak, és kiváló ízűek desszertekben, süteményekben, gyümölcslevekben és lekvárokban. Ha a rebarbaratermés egy kicsit túl gazdagnak bizonyult, van mód a tartósítására.Összegyűjtöttünk mindent, amit a rebarbara fagyasztásáról és tartósításáról tudni kell, hogy a lehető leghosszabb ideig élvezhesse ízletes rebarbara betakarítását.
Fagyaszd le a rebarbarát
A szárakat vízzel alaposan megmossuk, a rebarbarát pedig meghámozzuk. Ezután célszerű a rudakat kisebb darabokra vágni, és a fagyasztónak megfelelő edénybe tenni. Így továbbra is bármikor élvezheti a rebarbara betakarítását. A fagyasztott darabok különösen alkalmasak későbbi kompótok vagy sütemények készítésére.
A rebarbara tartósítása
Ha nem tudod időben feldolgozni a rebarbarát, vagy szeretnéd későbbi fogyasztásra tartósítani, akkor leforrázhatod befőttnek vagy lekvárnak. A rebarbarát megmossuk és meghámozzuk, majd egy centiméter széles szeletekre vágjuk. A főzés előtt a rebarbarát körülbelül öt percre forrásban lévő vízbe kell helyezni, hogy csökkenjen az oxálsavtartalom.
A rebarbarát alapvetően kétféleképpen lehet lefőzni. Csak vízben vagy édes alternatívaként cukorral és víz nélkül. Mindkét változatnál a rebarbarát a kívánt állagúra főzzük, bár sokszor tíz perc is elég lehet. Főzés után még forrón sterilizált üvegekbe töltjük, és ezeket szorosan lezárjuk. Helyezze az üvegeket a fedelükre, amíg teljesen ki nem hűl. A tartósított rebarbara több hónapig eláll, ha sötét helyen tároljuk.
A rebarbara fagyasztására és tartósítására vonatkozó részletes utasításokat itt találja.
Hozzáadás az Anti-Bannerhez