A tüdőfű gyógyászati tulajdonságairól ismert. Bemutatjuk Önnek a pettyes és a tüdőfű különböző fajtáit, és megmutatjuk, hogyan kell ültetni és gondozni őket a kertben.
Finom növekedésével és színes virágaival a közönséges vagy foltos tüdőfű (Pulmonaria officinalis) egyike azon növényeknek, amelyek nem hiányozhatnak egyetlen kertből sem. A gyógynövény nemcsak dekoratív megjelenése miatt rendkívül népszerű a kertészek körében is. Mindenekelőtt a könnyen kezelhető fajok és az árnyéktűrő képesség teszi a növényt értékes kertlakóvá. Ugyanakkor a tüdőfűnek gyógyító hatása is van. A népi gyógyászatban a 15. század óta alkalmazzák mindenféle tüdőbetegség ellen. Itt elmondjuk, melyek a tüdőfű gyógyító tulajdonságai, és hogyan nevelheted a növényt a saját kertedben.
Tüdőfű: virágzási idő, eredet és tulajdonságok
A tüdőfű igazi szemet gyönyörködtető minden kertben, gyönyörű megjelenésével. Az évelő a borágófélék (Boraginaceae) családjába tartozik, amely magában foglalja a borágóféléket (Borago) vagy a borágóféléket (Symphytum) is. A tüdőféreg (Pulmonaria) nemzetségébe a valódi tüdőfű mellett más fajok is tartoznak, amelyek többsége Európában őshonos. A kúszó évelők átlagosan csak 20-30 centiméteres magasságot érnek el, ezért az ágyás törpék közé tartoznak. Kis növekedési magasságuk azonban nem teszi kevésbé vonzóvá a tüdőfüvet: március és május között a növények tölcsér alakú virágokat hoznak, amelyek piros, kék és lila tónusban (ritkán fehérben is) tündökölnek. Egyes tüdőfűfajták egy virágzási perióduson belül a virágszínüket is megváltoztatják. Lombozatuk sem kevésbé vonzó, mert - fajtától függően - zöld, fehér foltos vagy ezüstszürke színű. A növény szárai és levelei túlnyomórészt lágyan szőrösek.
A tüdőfű neve a "lung" (latinul "pulmo") szóból származik németül és latinul egyaránt. az okaez a szokatlan névadás a növény leveleinek köszönhető, amelyek állítólag alakjukban homályosan emlékeztetnek a tüdőre. A növényt ezért a középkor óta tüdőbetegségek kezelésére is használják, még akkor is, ha használata ma vitatott.
Tüdőfüvek: különböző fajták
14-20 különböző típusú tüdőfüvet különböztetnek meg, beleértve a vadon élő növényeket és a különböző vadon élő fajokat is. Az egyik legismertebb az igazi vagy foltos tüdőfű, amelyet sokáig gyógynövényként forgalmaztak. De más fajok is egyre nagyobb figyelmet vonzanak a kertészetben. Összefogl altuk a tüdőfű leggyakoribb típusait és jellemzőit.
True Lungwort (Pulmonaria officinalis)
- 30-40 cm növekedési magasság
- Rózsaszín pirostól ibolya-kékig terjedő virágok márciustól májusig
- Ovát levelek kerek, ezüstös-fehér foltokkal
- Köhögés és gyulladás elleni gyógynövényként ismert
Vörös tüdőfű (Pulmonaria rubra)
- 20 - 30 cm növekedési magasság
- Matt vörös virágok áprilistól májusig
- Lándzsás és zöld levelek
Keskenylevelű tüdőfű (Pulmonaria angustifolia 'Azurea')
- 15 - 20 cm növekedési magasság
- Zenciánkék virágok márciustól áprilisig
- Lándzsás, mintázatlan levelek
Pettyes tüdőfű (Pulmonaria saccharata 'Mrs. Moon')
- 25 - 30 cm növekedési magasság
- Rózsaszín virágok, amelyek idővel lilára változnak
- Ezüstfoltos lándzsás lombozat
Az említett tüdőfűfajokon kívül számos vadon élő forma is létezik, mint például a lágy tüdőfű (Pulmonaria mollis) vagy a hagymás tüdőfű (Pulmonaria montana ), amelyek gyakran veszélyeztetettek, ezért különleges védelem alatt állnak. Az őshonos tüdőfüveket nem szabad összetéveszteni az indiai tüdőfűvel (Justicia adhatoda) – ez nem kapcsolódik az őshonos változatokhoz, és az akantuszfélék családjába (Acanthaceae) tartozik.
Tüdőfű ültetése: Minden a helyről és az időről
A szép tüdőfű különlegesnek számítkönnyen kezelhető és robusztus. A növény azonban csak akkor tudja ezeket a tulajdonságokat mutatni, ha megfelelő helyre ültetik: a lombhullató cserjék vagy fák alatti hely különösen hasznosnak bizonyult. Itt a tüdőfű tavasszal elég fényt kap a kihajtáshoz, ugyanakkor kis méreténél fogva aljnövényzetnek is tökéletes. Sokféle tüdőfű is alkalmas árnyékolásra, de itt a virágok gyakran csekélyek. A tüdőfű is nagyon takarékos, ha talajról van szó. Optimális azonban a tápanyagban gazdag, humuszban gazdag és napmeleg talajú hely. Ennek jó víztároló képességgel kell rendelkeznie, mivel a tüdőfű érzékeny a szárazságra. Ugyanakkor a vizesedést mindenképpen kerülni kell.
Ha tüdőfüvet szeretne ültetni, két lehetőség közül választhat: Az előrehozott növényeket szinte egész évben lehet ültetni, de ideális az áprilisi vagy májusi ültetés. A növények számára megfelelő termőhelyi feltételek megteremtése érdekében célszerű az ültetés előtt a talajt komposzttal javítani. Az egyes növényeket egymástól körülbelül 15 centiméter távolságra helyezzük a talajba, és jól öntözzük. Ha szívesebben veti a tüdőfüvet, a március az ideális. Mivel a tüdőfűnek fényre van szüksége a csírázáshoz, a növénynek fényre van szüksége a csírázáshoz. Emiatt a magokat nem szabad fél centiméternél mélyebben a földbe ültetni. A tüdőfű elvetése után kulcsfontosságú, hogy a talaj kellően nedves legyen a következő két-négy hétben.
Tüdőfű szaporítása
Az évelő szaporítása ugyanolyan könnyen gondozható, mint a tüdőfű a kertben. A tüdőfű különösen könnyen szaporítható az évelő felosztásával. A legjobb idő erre a nyár eleji virágzás után. Válasszunk egészséges, erős anyanövényt a tüdőfű osztásához. A növény ásóval vagy tiszta, éles késsel közvetlenül az ágyásban vagy stabil felületen több részre osztható. Minden szakaszon legalább két hajtásnak kell lennie (ideális esetben többnek), hogy új növényré fejlődjön. Az eltávolított részeket ezután a szomszédoktól legalább 15 centiméteres távolságra visszaültetik.
Egy másik lehetőség a tüdőfű magjainak beszerzése és elvetése. Ez a módszer azonban nemajánlott, mivel a tüdőfű könnyen keresztezi egymást, és ritkán fordul elő az anyanövényi tulajdonságokkal rendelkező növények.
A tüdőfű gondozása és levágása
Még akkor is, ha a tüdőgyógynövények gondozása különösen könnyen kezelhető, időnként érdemes rájuk figyelni. A növény a mérsékelten nedves talajt részesíti előnyben, de nem tűri a vizesedést. Ezért a száraz nyáron rendszeres öntözés javasolt jó vízelvezetésű, homokos talajokon. Ezenkívül a tüdőgyógynövények évente egyszer várják a megtermékenyítést. Ezt tavasszal, virágzás előtt érdemes megtenni, elsősorban szerves trágyával, például Plantura univerzális szerves műtrágyánkkal. Az erdei növények nagyon hálásak a levélhumuszért, csalántrágyáért és mindenekelőtt kéregtakarásért is.
Bár a metszés nem elengedhetetlen, a tüdőfű évenkénti metszése javasolt. A növényeket a virágzási időszak után, azaz május környékén teljesen visszavágjuk. Ez serkenti a megújult rügyezést, és az új levelek különösen szép mintázatot fejlesztenek. Ráadásul a szívós tüdőfű nem vonul vissza olyan gyorsan az őszi levágás után. A növényt nem szabad metszeni, hacsak nem kívánatos magképződés, például új magok beszerzése érdekében.
Tüdőfű: használja gyógynövényként
A valódi vagy foltos tüdőfű hosszú ideig bevált házi gyógymódnak számított köhögés és egyéb tüdőbetegségek kezelésére. Hildegard von Bingen már használt tüdőfüves it alt légszomjra, tüdőtorlódásra vagy tüdőödémára. Ma azonban meglehetősen kritikusan értékelik a növény gyógyító erejét: a foltos tüdőfű negatív búcsút kapott a volt Szövetségi Egészségügyi Hivatal egyik osztályától, az E bizottságtól, mert hatékonyságát nem tudták megerősíteni. Emiatt a tüdőfű ritkán fordul elő a hagyományos gyógyászatban, és ritkán használják a teák másodlagos összetevőjeként.
A homeopátiában és a népi gyógyászatban azonban továbbra is használják a foltos tüdőfüvet. A tüdőfű tea és tinktúrák állítólag enyhítik a légutak, valamint a gyomor-bélrendszer és a húgyutak tüneteit. Különösen a nyálkahártya poliszacharidok és tanninok magas tartalma állítólag elősegíti a köptetést ésirritációgátló hatásúak. A tüdőfű tea hatása nem bizonyított, de mellékhatások sem ismertek.
Szeretne többet tudni a gyógynövények egészségügyi előnyeiről? Különleges cikkünkben „11 gyógynövény, amely erősíti az immunrendszert” további gyógynövényeket mutatunk be.