A rebarbara többféleképpen szaporítható. Tapasztalatainkat megosztjuk Önnel, és tippeket adunk az osztáshoz, a vetéshez és a vásárláshoz.
A rebarbara (Rheum rhabarbarum) általában nem túl igényes, sikeres és könnyen termeszthető a kertben. De már a kezdetektől fogva sokan felteszik a kérdést maguknak, hogyan szerezhetik be rebarbaranövényüket. A rebarbarát osztással vagy magvakkal is szaporíthatjuk. Mindkét lehetőséget bemutatjuk Önnek. Ha nincs elérhető rebarbaranövényed, vagy új fajtát szeretnél kipróbálni, a végén vásárlási tippeket is adunk.
Oszd meg a rebarbarát
A rebarbara osztása a szaporítás nagyon egyszerű formája. A rebarbarát először kiássák. Ezután az alanyot óvatosan ásóvillával vagy ásóval körülbelül egy kilogramm tömegű darabokra („csomókra”) osztjuk. Győződjön meg arról, hogy minden "csomónak" van legalább egy hajtásvége. A gyökerek feldarabolása gyakran elengedhetetlen az osztódáshoz. A leválasztott darabokat tápanyagban gazdag talajba ültetjük, például Plantura bioparadicsom- és zöldségföldünkbe, és jól meglocsoljuk. A rebarbara ültetésével kapcsolatos további tippekért kattintson ide.
Összefoglaló megosztása Rebarbara:
- Ásd ki a rebarbarát
- Használjon ásóvillát vagy ásót, hogy az alanyot körülbelül egy kilogramm tömegű darabokra ("csomókra") ossza fel
- Minden "csomónak" kell lennie legalább egy hajtáscsúcsnak
- A leválasztott darabokat ültessük tápanyagban gazdag talajba és jól öntözzük
Rubarbara vetése
A rebarbara osztással történő szaporítása inkább javasolt, ha már létezik növény. Ha azonban meg akarunk ismerkedni a vetéssel, szaporíthatjuk a rebarbarát vásárolt magvakkal is. Májusban vessük el őket hideg keretbe. A magról szaporított rebarbara azonban ízében és színében nagyon eltérő lehet, ezért a rebarbara növény "klónozása" osztással alkalmasabb az önszaporításra.
Vásároljon rebarbara növényeket
A rebarbara úgynevezett konténernövényként vásárolható meg. Erre általában akkor kerül sor, ha a saját kertünkben vagy a barátunk kertjében nincs szaporítandó rebarbara, vagy új fajtát szeretnénk kipróbálni. A fajták elsősorban a szár színében, a betakarítás időpontjában, ízében és termésmennyiségében térnek el egymástól. A piros szárú fajták íze gyakran kissé enyhébb. A 'Holsteiner Blood' (középkorai; vörös-zöld szárú; nagyon termékeny; szívós) és a 'The Sutton' (korábban 'Holsteiner Blood' néven ismert; szárai kívül vörösesek, belül inkább zöldek; nagyon ízletesek) fajtákat ajánljuk. ). A 'Frambozen Rood' kissé vékonyabb, vöröses szárú, nagyon finom és bogyós illatú.
A rebarbarafajták részletes listáját itt találja külön cikkünkben.