Az évelő növények őshonos évelő növények, amelyek túlélik a telet. A hideget és a fagyot azonban másképp tűrik.
Mindenki, aki a kertben dolgozik, ismeri az "évelő" kifejezést. De mi különbözteti meg ezeket a cserjéktől vagy fáktól, és miért van az, hogy télen nem marad semmi a növényből? Az évelők lágyszárú, évelő növények, amelyek föld feletti növényi részei a fákkal és cserjékkel ellentétben alig vagy egyáltalán nem fásodnak meg, de lágyszárúak és puhák, és általában minden tenyészidőszak után elpusztulnak. Ennek a talajba „visszahúzási” folyamatnak köszönhetően télen keveset látni belőlük. A következőkben a szívós évelők néhány érdekes képviselőjét mutatjuk be, amelyek veszélytelenül bírják a fagyos hőmérsékletet.
Majdnem minden évelő növény évelő és szívós, de ez nem jelenti azt, hogy sértetlenül túléli a fagypont alatti hőmérsékletet. A jobb tájékozódási segédlet érdekében a különböző télállósági zónák tűréshatárait kifejezetten a növényekhez rendeltük. Ez alapján nagyon jól belátható, hogy az évelőt érdemes-e enyhébb vidékekre ültetni, vagy sértetlenül túléli a zord időjárást. A télállósági zónák nagyon széles spektrumot fednek le, és Z11-től (+4,4 °C felett) Z1-ig (-45 °C alatt) terjednek. Ezért figyelni kell a „hardy” megjelölés lehetséges adalékanyagaira. Még ha a télállóság régiónként kissé eltér is, a legjobb, ha legalább Z7 (körülbelül -15 °C) vagy az alatti télállóságú évelő növényeket választ a németországi kertjébe. Az alábbiakban néhány szívós évelő található, amelyek zordabb éghajlaton is jól érzik magukat.
1. Óriás póréhagyma (Allium giganteum)
Az óriáspóréhagyma függőlegesen álló évelő, legfeljebb 180 cm magas. Különleges szemet gyönyörködtetőek az ibolyaszínű, csillag alakú virágok, amelyek júniustól júliusig nyílnak. Alkalmas ágyszomszédok például a különféle díszfüvek.
2. MagasabbKecskeszakáll (Aruncus dioicus)
A magas erdei kecskeszakáll, mint terpeszkedő, csomós évelő, akár 180 cm-es magasságot is elér, ezért sok helyet igényel az évelőágyban. Ellenkező esetben a robusztus évelő gondozása nagyon egyszerű. A nagy virágtüskék sárgásfehérek és júniustól júliusig nyílnak.
3. Elf Flower (Epimedium × perralchicum)
Az erőteljes területtakaró árnyékos ágyásokhoz, sőt fák aláültetéséhez is alkalmas. A manóvirág a borbolyafélék családjába tartozik (Berberidaceae), sőt 2014-ben az év évelő növényének választották. Az örökzöld Perralchicum faj különösen robusztus, ezért alkalmas a mi szélességi köreinkre is. A 'Frohnleiten' fajta például áprilistól májusig nyitja kis, sárga virágait. A lombozat egész évben barnás-zöld.
4. Skarlát fukszia (Fuchsia magellanica)
A strapabíró skarlát fukszia 'Riccartonii' egy kis levelű fajta, gyönyörű piros virágokkal. Virágzási ideje júliustól októberig tart. Az évelő meglehetősen lazán nő felfelé, és eléri a 100 cm-es magasságot. Ez az évelő védett helyen szívós. A hidegtől azonban szalmával, levelekkel vagy fenyőágakkal védeni kell.
5. Kínai őszi kökörcsin (Anemone hupehensis)
A kínai őszi kökörcsin egy függőlegesen álló évelő, körülbelül 50-70 cm magas. A 'Praecox' fajta augusztustól októberig nyitja rózsaszínű virágait. A tál alakú virágok rendkívül népszerűek a rovarok, például a méhek és a poszméhek körében. A kökörcsin a részben árnyékos területeken fejlődik a legjobban.
6. Tall Larkspur (Delphinium elatum)
A fenséges évelő erősen felfelé nő, és eléri a 160 cm-es magasságot is. A „Finsteraarhorn” fajta különösen szép, és nem véletlenül kapta a nevét a Berni-Alpok legmagasabb csúcsáról. A magas pacsirta mély ibolya-kék virágfürtjei még messziről kivehetők. A virágzási időszak júniustól szeptemberig tart.
7. Macskamenta (Nepeta × faassenii)
A párnaképző macskamenta nem hiányozhat egyetlen évelő szegélyből sem. Májustól szeptemberig sötétlilán virágzik, levelei mentás aromájúak. A 'Walker's Low' fajta különösen hosszú virágzatot alkot, és ideális ágyszomszéd a rózsáknak. Az ápolás szempontjából a macskamenta meglehetősen igénytelen, és jó stabilitás jellemzi.
8. Bergenia (Bergenia cordifolia)
A Bergeniát az Év Évelőjének választották 2022-ben – szerintünk jogosan, mert a rózsafű (Saxifragaceae) nemcsak gyönyörű lombozattal inspirál egész évben, hanem rendkívül szívós is. A 'Glockenturm' fajta lila virágai áprilistól májusig jelennek meg. A terebélyesedő évelő dísznövényt a legjobb kis csoportokban ültetni, így jön ki magától.
9. Függőpárna harangvirág (Campanula poscharskyana)
A párnaszerű évelő ideális talajtakaró (max. 15 cm). A harangvirág a száraz és köves talajt kedveli, ezért ideális a sziklakertbe. Az „E.H. A Frost' például gyönyörű kékesfehér, csillag alakú virágokat varázsol.
10. Yarrow (Achillea millefolium)
A cickafark egyik legismertebb fajtája minden bizonnyal a 'Lilac Beauty'. A felálló évelő akár 60 cm-es növekedési magasságot is elér, és júniustól augusztusig finom világos-lilás-rózsaszín ernyős virágokkal kedveskedik nekünk. A nyílt területen lévő napos hely ideális a cickafark számára.
A bemutatott növények csak töredékét teszik ki az összes szívós évelőnek, és elsősorban gyakori használatuk vagy vonzerejük miatt választottuk ki őket. Mindazonáltal előnyt jelent, ha az ültetés megkezdése előtt érdeklődik a télállósági zónáról, amelyben a növények találhatók, így aztán kiválaszthatja. Hiszen könnyen elkerülhető a fagykár miatti leállás. A legjobb árnyékoló évelők, valamint a részleges árnyalatú évelők itt találhatók.
KitartóbbKülönleges cikkünkben itt gyűjtöttük össze a növényeket.