A nélkülözhetetlen növények cseréje a tóban minden kemény tél után fárasztó és egyben kínos is. A megoldás: Hardy tavi növények.
Kertekben ültetéskor mindig ideális olyan növényeket használni, amelyek különösebb erőfeszítés nélkül bírják az időjárásunkat. Ez könnyen megvalósítható saját tavánál is.
A következőkben olyan banki és vízinövényeket gyűjtöttünk össze Önnek, amelyek télen a komoly fagyokat is jól bírják. Ezt követően azt is elmagyarázzuk Önnek, hogy mit kell figyelembe venni a szívós tavi növények gondozása során.
Hardy shore növények
A hideg évszakban a tónövényeknek nem csak a fagyos levegő hőmérsékletét, hanem az esetlegesen befagyott vízfelületet is el kell viselniük. Az alábbiakban bemutatunk néhány szívós növényt a kerti tó partjára, amelyek többsége tartósan friss vagy nedves.
- Creeping Bugle (Ajuga reptans):
A bugle csodálatosan termő talajtakaró tószegély évelő, a kövek között is. A sötétvörös lombozat és a gyönyörűen formázott rozetták igazi szemet gyönyörködtetőek. Emellett rendkívül lendületes, májusban nagy lila virággyertyákkal díszíti magát. Őshonos növényként nem igényel különösebb téli védelmet.
- Hölgyköpeny (Alchemilla vulgaris):
A félig magas évelő Európa-szerte elterjedt, nedves, meszes és tápanyagban gazdag talajokon él. A nőszirom szívós, de virágzás után vissza kell vágni, hogy a hideg téli időszak előtt újra kihajtson. A fiatal levélrozetta ezután sértetlenül túléli a hideget. - Common Water Damsel (Eupatorium cannabium):
Az egyek nálunk az őshonos vadon termő évelő nagyon jól terem még nedves felületen is. A rózsaszíntől a vörösesig terjedő virágok csak júliusban jelennek meg, de aztán már októberben is láthatók. A közönséges vízi nárcisz azKözép-Európa minden helyén szívós, mivel ősszel évelőként a földbe kerül.
- Igazi mezei édes (Filipendula ulmaria):
Az igazi réti édes nagyon jól érzi magát a félárnyékban egy kerti tó szélén. Az összes többi faj, mint például a réti rétifű (Filipendula vulgaris), szintén szívós itt. A benne található szalicilsavnak köszönhetően fájdalomcsillapító és lázcsillapító hatású. Ezért a népi gyógyászatban a szárított virágokból gyakran teát készítenek. - Marsh Cranesbill (Geranium palustre):
Ez a muskátli jobban szereti árnyékos vagy félárnyékos helyeken a tó szélén. Az ibolya virágok júliustól szeptemberig jelennek meg. Az őshonos mocsaras réteken vadon élő populációk is felfedezhetők. Ezért különleges téli védelmi intézkedéseket nem kell tenni.
- Pennywort (Lysimachia nummularia):
Az erőteljes pennywort nő szereti a nedves, tápanyagban gazdag talajt. Csodálatos talajtakaró, és júniustól augusztusig kis sárga virágokat hoz. Az éremfű, más néven, Közép-Európában őshonos, és általában szívós. - Réti csomósfű (Polygonum bistorta):
A növény a gyönyörű magas, világos rózsaszín virágzat májustól júniusig virágzik. A réti göcsörtölő nagyon szívesen terjeszkedik, ezért csodálatos talajtakaró a természethez közeli parttelepítésekhez. A legtöbb göncös növény szívós a mi szélességi fokainkon. Azonban különösen nehéz helyzetekben védőintézkedésekre lehet szükség.
Hardy úszónövények
Az úszó növényeknek lehetőségük van felvenni a vízben lévő tápanyagok nagy részét, így kevesebb alga képződik. További előnye a zárt úszó növénytakaró, amely árnyékolja az alatta lévő vizet, és hatékonyan gátolja az algásodást is. A megfelelő gázcsere érdekében azonban célszerű a vízfelület legalább 50%-át szabadon hagyni. A következő úszó növényeket a jó télállóság jellemzi:
- Békaharapás (Hydrocharis morsus-ranae):
Ez a rozettákat képző vízinövény lágy, mészszegény vízben érzi a legjobban magát. Kör alakú, szív alakú levelei a tündérrózsáira emlékeztetnek. A hibernáláshoz a békaharapás állandó rügyeket képez, amelyek a tó aljára süllyednek, és tavasszal újra kihajtanak. Az alacsony vízállású kis tavakban azonban az állandó rügyeket el kell távolítani, és akváriumban kell áttelelni.
- Hármas békalencse (Lemna trisulca):
Ez a keresztes békalencse világszerte elterjedt, de Közép-Európában ritkán virágzik, helyette vegetatívan szaporodik. Ősszel keményítőt képez tartalékként, és lesüllyed a tó aljára, ahol tavaszig áttelel. - Törpe tavirózsa (Nymphaea tetragona):
A kis törpe a tavirózsa nagyon jó alacsony vízállású tavakhoz is. Vannak sokszínű fajták, amelyek mindegyike szívós és egész évben a szabadban maradhat. Ez alól kivétel a sárga virágú hibrid Nymphaae helvola, amely nem teljesen fagyálló, ezért beltéren kell áttelelni.
- Rákkarmok (Stratiotes aloides):
A vízi aloe - mint a rákkaromnak is nevezik - kard alakú levelekből, fogazott szélű rozettákat alkot. Csak virágozni jön fel a víz felszínére. Ősszel az anyanövény lesüllyed a tó fenekére, és áttelelő szervként úgynevezett turionokat (más néven botcsírákat) képez. Ebből télen új leánynövények fejlődnek. - Lebegő páfrány (Salvinia natans):
Az úszó páfrány beleszámít a páfránycsaládba, és a békaharapással ellentétben mészvízre van szüksége a virágzáshoz. A víz által nem nedvesíthető levelek a víz felszínén lebegnek. Ősszel a növény elpusztul, és spóráival együtt a tó aljára süllyed. A következő tavasszal kis új növények alakulnak ki belőle.
Szakértői tippek a tavakhoz
A fel nem használt növényi részeket, például az elszáradt leveleket vagy a lehullott leveleket a lehető leghamarabb távolítsa el a környező növényekről, hogy megakadályozza, hogy a növényre essenek.lesüllyed a tó fenekére és ott rothad el. A barna hajtásokat, például a tavirózsa és más lebegő növények esetében is le kell vágni és eltávolítani legjobb esetben késő ősszel.
Megjegyzés: Ha sok növényi maradvány rothad a vízben, a tápanyagok rendkívül felhalmozódnak, ezt "eutrofizációnak" is nevezik. Ez a tápanyag-túlkínálat elősegíti az algák növekedését és így egyrészt a víz tisztasága, másrészt a többi növény is szenved. Egyes, szívósnak tartott fajok esetében célszerű a növénykosarat egy vízzónával lejjebb helyezni, nehogy a növény megfagyjon. Ne felejtse el tavasszal visszatenni a kosarat az eredeti helyére.
A szívósabb növényekért tekintse meg áttekintő cikkünket itt.