Az aranyvesszők beváltják nevüket: Nyár végén aranysárga virágaikkal csábítanak. Az aranyvessző azonban nem problémamentes, ezért a fajtaválasztás és a termesztés során néhány szempontot figyelembe kell venni.
Az aranyvesszők (Solidago) a százszorszépek (Asteraceae) családjába tartoznak, és buja virágok jellemzik őket. A későn virágzó aranyvesszők fontos táplálékforrást adnak a rovaroknak, és az aranyvessző gyógyító hatása is jelentős. Néhány aranyvessző azonban az invazív fajok közé tartozik Európában, ezért óvatosan kell ültetni őket. Ez a cikk áttekintést nyújt az évelő cserjék eredetéről, különböző típusairól és gondozásáról.
Aranyvessző: eredet és jellemzők
Az aranyvessző, a rókafarkkóró és a parlagfű az aranyvessző számos szinonimája. Az aranyvessző fő elterjedési területe Észak-Amerika. Az aranyvesszők évelő, lágyszárú növények, amelyek 10 cm és 1 m közötti magasságra nőnek. Az aranyvessző levelei váltakozóak és egyszerűek. A szárhoz hasonlóan lehetnek szőrösek vagy simaak. Százszorszép családként a virágfej sok kis egyedi virágból áll. A sárga virágok táplálékot nyújtanak a rovaroknak a késői vegetációs időszakban, augusztustól októberig.
Úttörő növényekként az aranyvesszők főleg száraz helyeken jelennek meg, amelyeket emberi beavatkozás alakított ki, például utak szélén, parlagon vagy vízpartokon. A szaporítás rizómák és magvak útján történik.
A legszebb fajok és fajták
Ha aranyvesszőt szeretne ültetni a kertjében, különféle fajták és fajták széles választéka áll rendelkezésére, amelyek közül néhányat itt mutatunk be:
- Aranyvessző (Solidago virgaurea): A valamivel kisebb aranyvessző Európában őshonos. Általában 40 cm magas, laza virágzat jellemzi, 6-10 mm nagy virágfejjel.
- Kis aranyvessző (Solidago cutleri): 20-40 cm-es növekedési magasságú évelőnek megfelelőez a fajta különösen jó a virágágyás elejére.
- Aranyvessző törpe (Salidago virgaurea var minutissima): Ez a kis fajta csak 10 cm magas, és különösen ajánlott kis ágyakhoz. Körülbelül 40 növény/m2, sűrű, világossárga szőnyeg jön létre. Elterjedési potenciáljuk csekély.
Két invazív aranyvesszőfaj létezik, amelyek termesztése nem javasolt. A gyakori neofiták közé tartozik a nagyobb és szembetűnőbb kanadai aranyvessző (Solidago canadiensis), amelyet a 17. században honosítottak meg, és az óriás aranyvessző (Solidago gigantea).Mindkét faj 50-250 cm-rel jelentősen nagyobb, mint a közönséges aranyvessző, és nagyszámú, sokkal kisebb virágfejet alkot. A két faj főként ember által érintett helyeken, például parlagon és utak mentén, ritkán egészséges ökoszisztémákban nő. Mivel rengeteg táplálékot adnak a rovaroknak, az előnyök ma is megmutatkoznak a fajban. Mindazonáltal azt javasoljuk, hogy ne feltétlenül válasszuk ki őket termesztésre, nehogy nyomást gyakoroljunk az őshonos növényvilágra.
Aranyvessző növénye
Úttörő növényként az aranyvesszők extrém helyekhez alkalmazkodnak, és jól fejlődnek tápanyagszegény és közepesen gazdag területeken egyaránt. További műtrágyázás általában nem szükséges. Az aranyvessző ültetéséhez lehetőség szerint napfényes helyet kell választani. A magvak tavaszi elvetése általában sikeres. A szívós évelő tavasszal vagy ősszel ültethető. Az aranyvesszők nem túl társaságkedvelőek, és inkább három-tíz egyedből álló kis csoportokban ültetik őket. A magas fajtáknál az optimális négyzetméterenkénti szám három és öt között van. Minél kisebb a fajta, annál több egyed ültethető területenként.
Tipp: A hibrid fajtákat saját maga is szaporíthatja felosztással vagy dugványokkal. Más fajták és vadon élő fajok is szaporíthatók magról.
A legfontosabb gondozási intézkedések
- Szeptember - Október: A virágzás vége felé, de a magérés előtt a metszés aA kanadai aranyvessző hasznos a magvak ellenőrizetlen terjedésének megakadályozására.
- Március: A többi fajtát tavasszal még kihajtás előtt vissza lehet vágni. A kifakult aranyvesszők télen gazdagítják a kopár kertet, és menedéket nyújtanak a rovaroknak.
- Március-április: Ha az aranyvesszők megtelepedtek egy helyen, tanácsos az évelőket 3-4 évente felosztani, hogy az életerős és virágzó növények és a penészfertőzés megelőzésére.
Az aranyvessző mérgező?
Az aranyvessző nem mérgező emberre, kutyára, macskára vagy nyulakra. A növény minden része habozás nélkül megérinthető, és elméletileg akár meg is ehető. Csak a százszorszépekre allergiások legyenek óvatosak a növény kezelésekor.
Aranyvessző: hatás és felhasználás
A virágzás időszakában a virágvégeket összegyűjtjük és szárítjuk. A közönséges aranyvesszőn kívül a kanadai és az óriás aranyvessző is összehasonlítható, hatékony összetevőkkel rendelkezik, és begyűjthető.
Az aranyvessző orvosi hatékonysága hólyagproblémák, húgyhólyagkövek és vesebetegségek kipirító terápiájaként biztosnak tekinthető. Az aranyvessző gyógynövényt leggyakrabban teaként használják - gyakran más gyógynövényekkel kombinálva. Elvezető és görcsoldó hatású, az anyagcserét pedig a vizeletkiválasztás javítása serkenti.
Tipp: Egy aranyvessző teához 2 teáskanál szárított aranyvesszővirágot leforrázunk 250 ml forrásban lévő vízzel. 10 perces áztatás után már élvezheti is.
Alternatív megoldásként aranyvesszőtinktúrát is használhat. Az elkészítéshez töltsön meg egy tégelyt friss, apróra vágott aranyvesszőfűvel 70%-os alkohollal, és szorosan zárja le. A tinktúra két-három hét áztatás után készen áll. Belső használatra, például hólyagproblémák esetén vegyen be napi 20-30 cseppet. Kisebb sérülések esetén a tinktúra külsőleg is használható kisebb sebek fertőtlenítésére.
Tipp: Az aranyvessző a kertben is használható. A lisztharmat és a barna rothadás megelőzésére aranyvessző virágok kivonatát permetezhetjük a levelekre. Ebből adódóanforrázzuk le az apróra vágott aranyvesszőfejeket forrásban lévő vízzel, és hagyjuk állni egy órán keresztül.
Az aranyvessző a napfényt kedvelő évelő növények. Ha Ön is szeretne színes virágokat árnyékos helyeken a kertben, összegyűjtöttünk Önnek 10 évelőt, amelyek árnyékban is nőnek.