Vörös levélereivel és enyhén savanykás ízével a sóska minden kert ékszere.
A vérsóska (Rumex sanguineus) főként levélszínével tűnik ki a rokon sóska (Rumex acetosa) közül. Itt megtudhatja, hogyan kell használni a konyhában, és hogyan néz ki a megfelelő hely.
Vérsóska: virág, tulajdonságai és eredete
A vérsóska közeli rokona a sóskaféléknek, és szintén a göndörfűfélék (Polygonaceae) családjába tartozik. Természetében Nyugat- és Közép-Európában fordul elő, és a nedves helyeket kedveli. Ahol a sóska növekszik, különösen a folyami réteken vagy nedves lombhullató erdőkben, ott vizes talajra utal. De kerti növényként is egyre népszerűbb. A vérsóska jól használható a konyhában és rendkívül dekoratív. A levelek hosszúkás-tojásdalakúak, vörös erezetűek, amelyek kontrasztot alkotnak a zöld levéllemezzel. A vérsóska virágai hasonlóak a sóska virágaihoz, kicsik és nem feltűnőek, júniustól augusztusig vöröses árnyalatban virágoznak. A vérdokk évelő. Az évelő növény, más néven ligeti dokk vagy vérsóska, minden évben kihajt egy hosszú és mélyre nyúló gyökérből. A rokon sóskával ellentétben a vérsóska íze alig ízlik savanyúnak, sokkal enyhébb íze van.
Vérsóska ültetése: Helyszín és vetés
Válasszon árnyékos vagy részben árnyékos helyet a sóska számára. A talaj legyen tápanyagban gazdag, humuszos, enyhén savanyú és nedves. Megfelelő talajnedvesség mellett a vérdokk napos helyen is megnőhet.
Mély cserépbe vagy vödörbe ültetés is lehetséges, feltéve, hogy a tartály elegendő helyet biztosít a gyökereknek. Bár a sóska szereti a nedvességet, az edényben még mindig legyen vízelvezető lyuk, hogy megakadályozza a gyökérrothadást. A sóska cserépben tartásához a legjobb, ha tápanyagban gazdag és enyhén savanyú talajt használunk, mint például a Plantura bio.Paradicsom és növényi talaj. Tőzegmentes talajunk minden fontos tápanyagot tartalmaz és gazdag termést biztosít. Ágyban és cserépben is használható. Helyezze a fiatal növényt a földbe, és erősen nyomja meg az aljzatot. Az ültetés után jól öntözzük meg a sóskát.
A Red Dock vetőmag az év elejétől termeszthető az ablakpárkányon. Áprilisban a kis növényeket az ágyásba ültethetjük, vagy közvetlenül a szabadba vethetjük. A sóskát tételesen célszerű elvetni március és június között. Ez azt jelenti, hogy körülbelül kéthetente el kell vetni egy adag magot – ha ilyen sorozatokban vetünk, egész évben betakaríthatjuk a friss sóskát. Az első palánták két hét múlva jelennek meg. Ha fiatal sóskát ültet, egy könnyű indítótrágyázás elősegítheti a növekedést. A legjobb, ha tartós műtrágyát használunk, például Plantura szerves univerzális műtrágyánkat, amelyet egyszerűen csak enyhén bedolgozunk a talajba. A vérdokkot hosszú időn keresztül látja el tápanyagokkal, és ártalmatlan a házi kedvencekre és a kerti állatokra. Kezdő trágyázáshoz is ideális a komposzt. Ültetéskor tartson körülbelül 25 cm távolságot az egyes növények között.
Vörös sóska mint vízinövény: A vérsóska nem vízinövény, ezért nem tartható tóban. A talaj nedvessége miatt azonban a tó partja ideális, és ez az első választás, ha helyet keres a vörös dokk számára.
A vérdokkolók megfelelő ellátása
A vérsóska gondozása ugyanolyan egyszerű, mint a rokon sóska gondozása. Mivel a vérsóska nagyra értékeli a talaj magas nedvességtartalmát, ezért rendszeresen kell öntözni. Ehhez a legjobb, ha mészmentes vizet használunk. Főleg nyár közepén, vagy ha sokáig esik az eső, érdemes az öntözőkannáért nyúlni. Az ültetés után általában nincs szükség további tápanyagokra. Ha azonban azt tapasztalja, hogy a növekedés stagnál, ez segíthet a vérdokk megtermékenyítésében. Ide például a Plantura szerves univerzális műtrágyánk alkalmas, amely három hónapig ellát sok növényt minden fontos tápanyaggal. A műtrágyázást azonban csak a vegetációs időszakban szabad elvégezni, mivel ősszel és télen már nincs szüksége új tápanyagra a vérdokkolónak.
Tipp: Ha a sóskát rendszeresen visszametsszük, egész évben betakarítható.
Terjedés
Mind aA sóska szaporítására az osztás és a vetés is ideális. Azonban a vérdokk általában magától reprodukálódik.
A hadosztályhoz egy kellően nagy vérsóskát kell kiásni a földből. Ügyelni kell arra, hogy elkerüljük a gyökerek károsodását. A gyökérlabda sok karógyökérből áll, és kézzel óvatosan szétválasztható. Most már külön is ültetheti az egyes növényeket.
A vérsóska az önvetés mellett a magvak összegyűjtésével és elvetésével is szaporítható. Ha a gyümölcsök virágzás után alakultak ki, az érettség után szüretelik le, és eltávolítják a magokat. Tavasszal a magokat az ablakpárkányon lehet termeszteni, vagy közvetlenül áprilisban el lehet vetni. Mivel a sóskának fényre van szüksége a csírázáshoz, a magokat csak enyhén takarja be talajjal, hogy kicsírázhasson.
Kiálló a vérdokkoló?
A vérdokkoló strapabíró, és akár -20 °C-ig is ellenáll. Németországban ritkán okoz gondot a hideg évszak túlélésével. A cserepes növények sem bírják az ilyen alacsony hőmérsékletet, mivel a talaj a kis térfogat miatt gyorsan teljesen lefagy. A sóskát ezért a biztonság kedvéért egy edényben, a ház falán, védett helyen helyezze el. Ezenkívül az edény jutába csomagolható és fatömbre vagy más hőszigetelő anyagra helyezhető.
Fighting Blood Rammer: Hogyan lehet megszabadulni tőle?
A vörös sóska jól illik salátákba, és piros-zöld leveleinek köszönhetően igazi szemet gyönyörködtető a kertben. Azonban önvetés útján is gyorsan terjedhet, és nem minden kertben szívesen látják. Ha előnye ellenére szeretne megszabadulni a sóskától, az egyetlen lehetőség a szaporítónövény nagyvonalú kiásása. A további terjedés megfékezése érdekében először a növények virágzatát kell eltávolítani. Tehát nem magképződésre, és ezért nem önvetésre. A vérsóska teljes eltávolítása érdekében az összes meglévő növényt ki kell ásni. Ha lehetséges, a teljes gyökérrendszert figyelembe kell venni.
Betakarítás és felhasználásVérsóska
A vörös dokk valójában egész évben betakarítható, de a levelei oxálsavat tartalmaznak. Ha ezt nagy mennyiségben lenyeljük, a vas felszívódása gátolható a szervezetben. Az oxálsavtartalom a levelek korával növekszik. Ezért a nyár közepén vagy végén lévő régi leveleket már nem szabad enni. A fiatal és friss levelek íze a legjobb. Enyhén savanykás, enyhe ízével a sóska finomítja a salátákat. A sóskával ellentétben nem szabad főzni vagy párolni.
Mérgező a vérdokk?
A vérdokkot nem szabad rendszeresen nagy mennyiségben fogyasztani a benne lévő oxálsav miatt, ráadásul az idősebb levelek is kevésbé emészthetők. A sóska még a macskákra és a kutyákra is mérgező.
Nemcsak a sóska és a sóska kiváló salátákban. Számos helyi vadon termő fűszernövény, például a bakkürt is felhasználható a konyhában.