Az egzotikus eperfa egyre jobban érzi magát kertjeinkben. Itt mindent megtudhat az eperfa ültetésével, gondozásával és betakarításával kapcsolatban.
Az eperfa még mindig ritkán látható társ a kerteinkben. A termékeny kis fa édes gyümölcsök tömegeit terem, és szemet gyönyörködtető is. Bemutatjuk az eperfát portréban, és tippeket adunk a termesztéshez és a felhasználáshoz.
Eperfa: eredet és tulajdonságai
Az eperfa nemzetsége (Morus) számos különböző fajból áll, amelyek főként Kelet-Ázsiában és Perzsiában fordulnak elő. A fügehez (Ficus carica) és a jackfruithoz (Artocarpus heterophyllus) hasonlóan az eperfafélék (Moraceae) családjába tartoznak. Kínában több mint 4000 éve termesztik az eperfát. A termő gyümölcsfát az Újszövetség is említi. A fehér eperfát (Morus alba) Kr.u. 550 körül hozták a Földközi-tenger térségébe, és ott termesztették. 1700 körül a fehér eperfa Közép-Európába is eljutott. Azonban nem édes terméseik miatt ültették oda, hanem a selyemhernyó táplálékul (Bombyx mori), és így a selyemtermeléshez. Idősebb eperfák is megtalálhatók a tájban, főleg Észak-Németországban. A Morus alba mellett számos más eperfafaj és -fajta is található, amelyeket fajtáról szóló cikkünkben külön szeretnénk bemutatni.
Az eperfák közepes méretű faként körülbelül 8-10 méter magasra nőnek, kivételes esetekben akár 15 méter magasra is. Idős korban a fa lekerekített, gyéren elágazó koronája 4-6 méter széles. A fáknak több törzsük is lehet, vagy cserjeként is nőhetnek. A törpeeper kivételével az eperfa erős növekedésű, és évente akár 70 centimétert is megnő. Az egész eperfa családra jellemző a fehéres tejszerű nedv, amely sérüléskor kiszabadul, és bőrirritációt okozhat. Az eperfa váltakozó, széles tojásdad levelei nagyok, többnyire karéjosak vagy osztatlanok, és legfeljebb 20 centiméter hosszúak. Az eperfa májusi virágzási idejénmegjelennek a világoszöld, meglehetősen feltűnő függőbarkák. Ezek érzékenyek a hidegre, ezért a késői fagy veszélyezteti őket. A legfeljebb 10 centiméteres termések június végétől augusztusig érnek, és kupacokban hullanak le a fákról. Ezek hamis bogyók, valójában aggregált diófélék, amelyek egy része mag nélküli. Az eperfa egyes gyümölcsei a szederre hasonlítanak, mivel éretten mélylila színűvé válnak. Vannak azonban piros, rózsaszín és krémfehér eperfa gyümölcsök is. Mindegyik rendkívül édes ízű, és típustól függően kellemesen fűszeres és savanyú is.
Tipp: Az eperfa virágai többnyire biszexuálisak és önbeporzók. Vannak azonban olyan tisztán hím vagy tisztán nőivarú növények is, amelyeket együtt kell ültetni a terméshez. Az egyivarú hím növényeket "gyümölcstelen eperfa" vagy "gyümölcs nélküli eperfa" néven is kínálják.
Eperfa ültetése: hely, idő és eljárás
Az eperfa hőkedvelő növény, amely a napos és védett helyet kedveli. Alkalmazkodóképesek és a legjobban a könnyebb, tápanyagban gazdag és meszes talajokon fejlődnek, amelyek általában magas pH-értékkel rendelkeznek. Mivel az eperfák jól tűrik a szárazságot, gyengébb homoktalajokon is megteremnek. Az egyes eperfák nagy helyet igényelnek a kertben, de magas sövényként közelebb is ültethetők. Az ültetési távolság különálló fák esetén 3-4 méter minden irányban, sövény esetében pedig körülbelül 1-1,5 méter. Az eperfák ideális ültetési ideje kora tavasszal, március közepétől. Ily módon a fiatal növények nincsenek kitéve fenyegető téli fagynak, és a nyár folyamán jól növekedhetnek.
A következőképpen járjon el, ha eperfát ültet a kertbe:
- Mélyen lazítsa meg a talajt, nehéz talajokon dolgozzon homokban, és ha szükséges, mészesítsen.
- Áss egy mély ültetőgödröt, legalább másfélszer akkora, mint a gyökérgolyó.
- Helyezze be az eperfát, töltse fel földdel, és kissé tömörítse.
- Eperfát kösse össze két karóval és kókuszrost kötéllel széllel szemben és lefelé.
- Alakítsunk kiöntőperemet, és az első nyáron rendszeresen öntözzünk kutat.
Ha az eperfát vödörben szeretné tartani, használjon alacsony növekedésű törpeeperfát. Az edénynek kezdetben legalább 20 literesnek kell lennie, jó vízleeresztővel és avízelvezető réteggel kell ellátni. Az eperfához tápanyagban gazdag, laza virágföldet ajánlunk, például Plantura organikus univerzális talajunkat. A magas komposzttartalom az éghajlatra káros tőzeg helyett megbízhatóan tárolja a nedvességet, és szükség esetén a növény gyökereihez juttatja.
Az eperfa gondozása: metszés, trágyázás stb.
Az eperfa, különösen a fekete eperfa (Morus nigra), jól tolerálja a metszést, ezért sövényként vagy topiárként használható, és kicsiben tartható. Az eperfa erőteljes metszésekor azonban szem előtt kell tartani, hogy a növény lényegesen kevesebb gyümölcsöt terem jövőre. Az eperfasövények olyan bokrosak, és sok levelet hoznak, de kevesebb gyümölcsöt.
Az eperfa általában könnyen kezelhető gyümölcsfák, és jól tűri a hosszabb szárazságot. Ennek előfeltétele természetesen a jó gyökérrendszer. Emiatt az ültetés utáni első néhány hónapban vagy cserepes kultúrában rendszeresen öntözni kell, különösen nyáron. Ha az eperfa jól nőtt, alig kell öntözni. A trágyázás különösen fontos az erősen termő fák és a korlátozott tápanyagellátású cserepes kultúrák esetében. Az eperfa tápanyagigénye közepes, ezért először a növekedési időszak elején, áprilisban érdemes tartós műtrágyával, például Plantura szerves univerzális műtrágyánkkal ellátni. A granulátumokat a növény körüli felszínbe dolgozzák fel, és a tápanyagokat lassan szabadítják fel a talaj élőlényei. Júniusban megtörténik a trágyázás, amely az év hátralévő részében ellátja az eperfát alapvető tápanyagokkal - például nitrogénnel, foszforral és káliummal.
Gyakori kártevők az eperfákon
Általában az eperfa szívós növény, amely ritkán szenved betegségektől.
Az eperfa rák (Gibberella baccata) lecsípheti az ágakat, és elpusztíthatja azokat.
A fekete, téglalap alakú foltokat a leveleken egy Pseudomonas mori baktériummal való fertőzés. Az eperfa levelei táplálékul szolgálnak a selyemlepke hernyóinak, de a falánk selyemtermelők nem honosak nálunk. De itthon élő hernyóink és csigáink is szeretik a friss eperfalevelek ízét.
A fiatal növényeket az első két-három évben ragasztógyűrűkkel és csigavédelemmel kell óvni a székletürítéstől.
Kíméletes az eperfa?
Fiatal korában az eperfa kissé érzékeny a fagyra és a hidegre a szőlőtermő régiókon kívül. Különösen a melegre szoruló feketeepert kell minden évben jó téli védelemben részesíteni, vagy fiatal cserepes növényként teleltetni hűvös, világos és fagymentes téli helyen. Az idősebb eperfák általában -15 °C-ig teljesen szívósak. Ha a fiatal ágak rendkívül alacsony hőmérsékleten lefagynak, az eper erős növekedése gyorsan kompenzálja a veszteséget.
Eperfa szaporítása
Az eperfa termeszthető magról vagy szaporítható fajtahű dugványokról.
Az eperfa magvak vetését tavasszal, meleg ablakpárkányon végezzük. Ehhez a tápanyagban szegény virágföld negyedét keverje össze homokkal, és töltsön be egy megfelelő magtartályba. Az eperfa sötét csíra, a magokat körülbelül 2 cm talajjal kell befedni, és körülbelül 20 °C-on nedvesen kell tartani. Az első palánták két-négy hét múlva jelennek meg. Amikor a fiatal eperfa kinőtt, és megjelenik az első igazi levélpár, a növényeknek tápanyagdúsabb aljzatra kell költözniük. A saját termesztésű, hidegre érzékeny eperfákat csak jövőre ültessük ki. A fiatal növények bent, világos ablakpárkányon telelnek.
Nyáron éles késsel vágjon dugványokat vagy botokat az eperfa fiatal, még zöld hajtásaiból. Ezeknek 10-20 cm hosszúnak kell lenniük a sikeres szaporodáshoz. Először az összes levelet eltávolítjuk, kivéve a felső levélpárt. Az eperfa dugványait egy pohár vízben gyökerezhetjük, vagy tápanyagszegény aljzatba helyezhetjük, amelyet félig homokkal javítunk. A dugványokat erős fénybe, 15–20 °C-ra kell helyezni, és a következő hetekben jól nedvesen kell tartani. Amikor a dugványok friss leveleket hoznak, áthelyezheti őket virágfölddel rendelkező cserepekbe.
Eperfa betakarítása és felhasználása
Az eperfák ehető gyümölcsöt teremnek, és több száz éve termesztik a Földközi-tenger és Ázsia meleg vidékein. Az eperfa betakarítási szezon június végén kezdődik és augusztus végéig tart, ahogy egymás után érnek a megnyúlt aggregált termések. Röviddel az első eperfa betakarításának kezdete előtt tegyen alá egy finom hálóta fák megfeszülnek, mivel a teljesen érett gyümölcs egyszerűen leesik a fáról. Csak rövid ideig tarthatók el, és gyorsan fel kell használni, vagy frissen kell fogyasztani. A benne lévő magvak egyébként habozás nélkül fogyaszthatók. A fehér eperfa íze édeskés, egyik oldalon meglehetősen nyájas, a sötét eper íze általában sokkal aromásabb, édes-savanyú, lédús és szederszerűbb. Az egzotikus gyümölcsöket eperszörp, lekvár, eperlé vagy gyümölcsbor formájában tartósíthatjuk. A gondosan szárított eperfa hónapokig eltartható. Az egészséges eperfa a fruktóz mellett antioxidáns színezékeket, A-provitamint, C-vitamint és számos ásványi anyagot is tartalmaz.
Az egzotikus gyümölcsfajták divatosak, és sok a kertünkben is termeszthető. Olyan szokatlan gyümölcsfajták bemutatása, amelyekről talán még nem is hallott.