Bárki, aki vadrózsát ültet a kertben, élvezheti ötszörös virágait és mélyvörös gyümölcseit – a csipkebogyót. Tippeket adunk a vadrózsa sikeres ültetéséhez és gondozásához.
A csipkebogyó a vadrózsa ízletes és rendkívül egészséges gyümölcse. Elmagyarázzuk a csipkebogyó ültetésének és az azt követő gondozás legfontosabb lépéseit.
Csipkebogyó: eredet és tulajdonságai
A rózsa nagy nemzetségébe (Rosa) beletartoznak a vadon élő és szintén termesztett, kettős rózsafajok, amelyek több éves nemesítő munkából származnak. Mindegyik a rózsafélék családjába tartozik, amelybe az almafa (Malus x domestica) és az eper (Fragaria) is tartozik.).A "vadrózsa" kifejezést a dupla virágok nélküli és ehető gyümölcsökkel rendelkező rózsák, az úgynevezett csipkebogyó leírására használják. Mint eredetileg minden rózsanövénynek, ennek is öt szirmja van. Sok vadrózsavirág finom vagy bódító illatot is áraszt.
Sok kettős termesztésű rózsával ellentétben ezek nem sterilek, és a beporzás után lapos tetejű vagy citrom alakú gyümölcsöket fejlesztenek. Késő ősszel érett állapotban meglágyulnak, és hajlamosak mélyvörös színűvé válni, ami számos madarat vonz. Cserébe a köszöntő téli táplálékért számos vadrózsa magot szórtak szét a tájon.
A vadrózsák megjelenése általában nagyon változó. A vadrózsák alapvetően cserjék, ezért is emlegetik őket "csipkebogyó-bokroknak". Vannak azonban olyan fajok is, amelyek nagyon magasra nőnek, és mászórózsaként is nevelhetők. Speciális cikkünkben áttekintést talál a legszebb vadrózsafajokról, valamint a fekvéssel és talajjal szemben támasztott követelményeikről.
Csipkebogyó ültetése: hely és eljárás
A vadrózsa a kertben nem csak vizuális dísz, hanem táplálékot és menedéket is ad a beporzó rovaroknak, madaraknak és kisemlősöknek. Ezért nem hiányozhat a természetes kertekből.
A vadrózsák használhatók sövényként, egyenként, csoportosan vagy sík felületkéntA töltések erődítését telepítik. Sokféle csipkebogyó rózsa létezik, amelyek mindegyike más-más helyet kedvel. Eredetileg erdőszéleken, vadon élő sövényekben és fajgazdag réteken találhatók meg. Ezért a csipkebogyó ideális helye a napos vagy félárnyékos. Alapvetően a vadrózsák alkalmazkodóképesek, és sovány, meglehetősen száraz talajon is nőnek. Fajtól függően a pH-értéknek enyhén savas és enyhén meszes között kell lennie. A vadrózsák azonban nem tolerálják a vizesedést, és gyorsan elpusztulnak a gyökérrothadástól. Ezért általában a közepesen nehéz, jó vízelvezetésű talaj a legjobb választás.
A vadrózsa ültetésének legjobb ideje késő ősz, október és november vége között. A szívós cserjék már nyugalmi állapotban vannak, és csak tavaszig fejlesztenek gyökeret. Mire a következő tavasszal kihajtanak a levelek, már valamennyit megnőttek, és el tudják látni magukat vízzel és tápanyagokkal.
Alternatív megoldásként kora tavasszal is ültethetjük, mielőtt a levelek kikelnek március elején, de forró nyáron több öntözésre van szükség. A szép csipkebogyó bokrok általában sok helyet igényelnek szélességben. A többi növénytől 2-4 m távolságot kell biztosítani. A rózsabokrokat csupasz gyökerűre vagy konténeres növényként ültetik a gyökérgolyóval. A csupasz gyökerű növényeket a lehető leghamarabb el kell ültetni, hogy az érzékeny gyökerek ne szenvedjenek a szárazságtól és a közvetlen napfénytől.
Lazítsa meg jól a talajt, majd ásson ki kellően nagy ültetőgödröket. Ha szükséges, a kiásott földet összekeverheti némi komposzttal. A sérült vagy gyenge hajtásokat éles metszővágókkal kivágjuk, és minden hajtást 20-30 cm hosszúságúra lerövidítünk. Ez elősegíti a jó elágazódást és a bokros növekedést. Most tedd bele a vadrózsákat, de ne ültesd mélyebbre a bokrokat, mint amennyire már a földben vannak. Mivel a vadrózsákban nincs érzékeny oltási pont, ezért nem kell mélyebbre állítani vagy felhalmozni. Végül fel kell töltenie talajjal, tömörítenie kell az aljzatot a növény körül, majd erőteljesen öntöznie kell.
Tehetsz csipkebogyót cserépben? A megfelelő fajtával dézsában is nevelhetsz vadrózsát. Különösen a kicsi, bokros fajok, mint a homokrózsa (Rosa carolina), ecetrózsa (Rosa gallica), fahéjrózsa ( Rózsaszínerre jó a majális) vagy a fényes rózsa (Rosa nitida).
A vadrózsák gondozása
A vadrózsák gondozása korlátozott, mivel kevés tápanyag-utánpótlással boldogulnak, és általában csak le kell vágni. Az óvatosság itt tanácsos, mert a hajtásokat gyakran számos hegyes, ívelt tüskék borítják. A népnyelvben ezeket helytelenül tövisnek nevezik.
A vadrózsák öntözése és trágyázása
A kertben lévő vadrózsákat aligha kell öntözni, ha már jól megtelepedtek. Az ültetést követő első évben azonban meleg és száraz időben rendszeresen öntözni kell. A vadrózsa helyétől függően általában elegendő egyszeri, tavaszi trágyázás némi komposzttal vagy túlnyomórészt szerves tartós trágyával, például Plantura biorózsa műtrágyánkkal. A speciálisan a rózsák igényeihez igazított műtrágya granulátum hetek alatt lassan és kíméletesen bocsátja ki a bennük lévő tápanyagokat. A lassan felszabaduló műtrágyát dolgozzuk körbe a rózsabokor felületén, majd öntözzük meg jól, hogy serkentsük a szemcsék bomlását. Gyenge talajon, vagy ha már hiánytüneteket észlelnek, például a levelek sárgulását, körülbelül három hónap elteltével egy második műtrágyázást kell végezni.
A cserepes vadrózsa viszont egész évben rendszeres öntözést és gyakrabban trágyázást igényel. A virágföldben lévő tápanyagok néhány hónap után elhasználódnak, és kívülről kell beszerezni. A csipkebogyó bokrok ültetvénybe ültetésekor vagy átültetéskor ezért túlnyomórészt szerves tartós műtrágyát kell keverni az aljzatba. A második megtermékenyítés három hónap elteltével történik, amely biztosítja vadrózsáit minden fontos tápanyaggal az év hátralévő részében.
Vadrózsa metszése: utasítások és időzítés
A vadrózsák gondozása alapvetően egyszerű, és csak kismértékben vagy egyáltalán nem kell metszeni. Általában elegendő, ha tavasszal vagy nyáron enyhén ritkítja vadrózsáit. A metszést azonban nagyon jól bírják, és erős metszés után is megbízhatóan újra kihajtanak. Ezért sövényként is használhatók. Ezeket a vadrózsás sövényeket évente egyszer, tavasszal le kell vágni, hogy elágazóbbá és átlátszatlanabbá váljanak. Ha a vadrózsák túl magasra nőnek vagy túlnőnek, március és április között kora tavasszal mélyen vissza lehet vágni. Ugyanez vonatkozik az idősekre isRózsabokrok, amelyek idővel belül elhervadnak. A hajtások erős, fiatalító, körülbelül 50 centiméteres vágása elősegíti az új növekedést, és biztosítja, hogy a vadrózsa ismét sok virágot és csipkebogyót terem.
Tipp: A vadrózsák hajtásait általában erősen borítják tövisek. A rózsametszés során viseljen vastag kesztyűt és régi ruhát annak érdekében, hogy ne sérüljön meg vagy ruházata.
A rózsák metszésével foglalkozó cikkünkben elmagyarázzuk, hogyan kell a legjobban eljárni hegymászórózsák, normál rózsák és hasonlók metszésekor.
Vadrózsa szaporítása
A vadrózsákat a csipkebogyó magvaiból szaporítják. A hidegcsírák közé tartoznak, ezért hosszabb hideg időszakra van szükségük a csírázáshoz. Ősszel eltávolíthatja a magokat a gyümölcsből, és körülbelül két centiméter mélyre vetheti földdel teli cserepekbe. Télen tegye ki az edényeket a szabadba. Tavasszal, a téli hideg időszaka után, az első magvak csírázni kezdenek, és lágy hajtásokat hoznak létre. Néhány hét múlva átültetheti a robusztus, fiatal vadrózsákat cserépbe vagy közvetlenül az ágyásba.
Alternatív megoldásként a meglévő vadrózsabokrok fiatal, nem fás hajtásaiból nyáron fajtadugványokat lehet vágni. Körülbelül 10-15 cm hosszúak legyenek, és a levelek eltávolítása után tápanyagban szegény, nedves virágföldbe ültessük félig homokkal dúsított talajba, egészen a hajtás csúcsáig. Plantura bio gyógynövény- és magtalajunk különösen alkalmas vadrózsa vegetatív szaporítására. Öntözés után tárolja a nedvességet, és szükség esetén újra kiengedi, így megakadályozza a dugványok kiszáradását. A fiatal vadrózsa hajtásai hamarosan világos, árnyékos helyen, szobahőmérsékleten gyökeret eresztenek. Ezeket a fiatal csipkebogyó bokrokat ősszel ki lehet ültetni, mivel teljesen szívósak.
A csipkebogyó betakarítása és felhasználása
A csipkebogyó betakarítási szezonja október közepén kezdődik. Típustól függően a gyümölcsök lassan puhává és pépessé válnak a tél folyamán. Most már betakaríthatóak és frissen vagy feldolgozva fogyaszthatók. A csipkebogyó lekvár, püré, almabor vagy bor különösen népszerű, akárcsak a likőr. Száraz állapotban a levelekből és a gyümölcsökből aromás teák készíthetők.
További információ az összetevőkről ésA csipkebogyó felhasználásának módjait a „Csipkebogyó: 7 kérdés és válasz a vadrózsa terméséről” című cikkünkben találja meg.