Az áfonya az egész északi féltekén megtalálható, és régóta használják élelmiszerként. Bemutatjuk az áfonya különböző fajtáit, és tippeket adunk a termesztéshez és felhasználáshoz.
Az áfonya fanyar és savanyú gyümölcsét már az északi bennszülöttek is használták vitamindús élelmiszerként. A télen C-vitamin forrásként keresett áfonya is az áfonyák közé tartozik. Ebben a cikkben információkat talál az áfonya eredetéről és különböző fajtáiról, valamint az áfonya gyümölcsének sikeres termesztéséről és felhasználásáról.
Áfonya: virág, tulajdonságai és eredete
Az áfonyafajok csoportja közeli rokonságban áll az áfonyával (Vaccinium myrtillus és Vaccinium corymbosum) és az áfonyával (Vaccinium vitis-idaea) kapcsolatos. Mindhárom bogyófajta ugyanabba a nemzetségbe (Vaccinium) és a hangafélék családjába (Ericaceae) tartozik. Hideg- és fagytűrő láplakóként az áfonya az északi félteke minden szubpoláris és mérsékelt éghajlati övezetében megtalálható az Északi-sarkkör körül. Az áfonya talajtakaró, alacsonyan nő és kúszó. Levelei hosszúkásak és lándzsásak, alig nagyobbak 1,5 centiméternél, fényes sötétzöldek. Az áfonya virágai a hanganövényekre jellemzőek: kicsik, visszacsavart szirmúak, fehértől rózsaszínig vagy vörösesek. Május és július között virágoznak. A méhek és poszméhek szeretik beporozni a virágokat. Ebből később kerekded bogyók fejlődnek ki, amelyek az áfonya betakarításáig - augusztus vége és október között - pirosra sötétvörösre, olykor fényesre válnak. Az áfonya íze általában savanykás. A gyümölcsök nagyon hosszú eltarthatóságúak, és főleg feldolgozva fogyasztják őket.
A különböző típusú áfonya
Az áfonya között számos olyan faj található, amelyek szülőföldjükön fejlődtek ki. Különböznek a növekedésben és a gyümölcs szerkezetében. Bemutatjuk Önnek a négy fajta áfonyát.
Közönséges áfonya(Vaccinium oxycoccos)
A közönséges tőzegáfonya vagy mocsári áfonya elterjedt ingoványos, savanyú helyeken Nagy-Britanniában, Skandináviában és Észak-Oroszországban. Azonban számos európai országban, köztük Németországban is találhat megfelelő élőhelyet lápvidéken. A messzire kúszó alcserje legfeljebb 1 cm hosszú levelekkel rendelkezik, amelyek nyáron sötétzölden csillognak, télen pedig vörösesek. A közönséges áfonya júniustól júliusig hosszú szőrös virágszáron virágzik, majd borsó nagyságú terméseket hoz létre, amelyek éretten sötétvörösek. Ezek lédús és savanyú ízűek, magas C-vitamin tartalommal rendelkeznek, és az áfonyához hasonlóan használják. A közönséges áfonya ezért nemcsak dísznövénynek, hanem nagyon magas hozamú növénynek is alkalmas.
Nagygyümölcsű áfonya (Vaccinium macrocarpon)
A nagy gyümölcsű tőzegáfonya más néven áfonya vagy amerikai áfonya. Eredetileg Északkelet-Amerika és Kanada mocsaras és tengerparti területeiről származik, de jól növekszik ebben az országban is. A kereskedelmi termesztés régóta fontos Oregon és Washington államban. A talajtakaró áfonya cserje 10-30 cm magasra nő, és hosszú, kúszó, örökzöld hajtásokat hoz létre. A fehér-rózsaszín virágok hátrafelé gördülve júniustól júliusig jelennek meg, a sötétvörös, 1-2 cm nagyságú, kerek áfonya termése szeptember végétől érik. A zord helyeken az áfonya érzékeny a fagyra és a szárazságra, ezért némi védett helyre van szüksége. Méretük és a rendelkezésre álló számos fajta miatt az áfonya jó termesztésre, és egy kicsit kevésbé specifikus a termőhelyi követelmények tekintetében.
Áfonya (Vaccinium microcarpum)
A kis gyümölcsű áfonya széles körben elterjedt Észak-Európa nagy részén, Németországban is, Észak-Amerikában és kissé Észak-Ázsiában is. A közönséges áfonyával ellentétben kisebb terméseket és leveleket, valamint rövidebb hajtásokat képez. A törpecserje mindössze 5 cm magas és 30 cm hosszú, örökzöld hajtásokat fejleszt. Az apró harang alakú virágok májustól júliusig nyílnak. Az apró termésű tőzegáfonya lédús, savanykás termései később hosszú, szőrtelen száron nőnek, és késő őszi éréskor sötétvörös színt vesznek fel. Fagyhatás után a bogyók édesebb ízt kapnak. Az apró termésű tőzegáfonya azonban inkább dísznövény, mint hasznos növény, mert nőlassú és csak kis bogyókat képez.
Déli áfonya (Vaccinium erythrocarpum)
A déli áfonya (Vaccinium erythrocarpum subsp. erythrocarpum) vagy a "Southern Mountain Cranberry" az Egyesült Államok hegyvidéki délkeleti részén található. Ázsiai alfajaként azonban (Vaccinium erythrocarpum subsp. japonicum) Koreában, Kínában és Japánban is őshonos. A lombhullató cserje eléri a 1,5 méter magasságot. Különösen szembetűnőek a júniusban megjelenő vöröses, visszacsavart szirmú virágok. Ebből ősszel áttetsző, részben sötétvörös, savanykás, fanyar ízű bogyók fejlődnek ki. A déli tőzegáfonya jól betakarítható, mert a viszonylag nagy cserje értékes mennyiségű bogyót terem.
Áfonya ültetése: hely és eljárás
Láplakóként a közönséges tőzegáfonya és az apró termésű tőzegáfonya különösen különleges helyszínekhez kötődik. A nemzetség minden képviselőjének nedves, savas és homokos-humikus, de nem különösebben tápanyagban gazdag helyekre van szüksége, amelyek soha nem száradnak ki teljesen. A meszes, homokos, agyagos vagy túl száraz talaj teljesen alkalmatlan az áfonyára, ott nagyon rövid időn belül elpusztul. Ezekben a kertekben a láplakókat csak cserépben, dézsában lehet termeszteni. Az áfonya és a déli tőzegáfonya valamivel kevésbé igényes, általában kialakított lápágyásokba ültethető. Ebből a célból a föld felső rétegét eltávolítják, és széles területen 15-20 cm magasságban visszahelyezik. A talaj pH-értékét 4-5-re csökkentik, hogy a láplakók jól érezzék magukat. Az eltávolított termőtalajt használhatja balkonládákhoz, cserepekhez vagy emelt ágyásokhoz. Az áfonya számára jó termőhelyi feltételek megteremtése érdekében keverje össze a rododendronföldet körülbelül 10% homokkal és savas anyagokkal, például kéreghumusszal, lucfenyő tűkkel vagy szőlőtörkölyvel. Most ezzel a keverékkel helyettesítheti a kitermelt termőtalajt, letekerheti az egészet, vagy hagyja süllyedni két hétig.
A talaj előkészítése után ideje elültetni az áfonyát. Fiatal növényeknél négyzetméterenként 7-9 darabot helyezzünk el, ami hamarosan sűrű áfonyás rétet eredményez. A növényeket ne helyezzük lejjebb, mint amikor a cserépben voltak. Az ültetés után jól öntözzük meg, hogy elég föld mosódjon a gyökerekhez, és az áfonya jól meggyökerezzen. Ezután fedje le a föld felszínét aFinom kéregtakarással rendelkező növények. Ez megvédi a lassan növekvő áfonyát az erős gyomnövekedéstől, és nedvesen tartja a talajt.
A legfontosabb gondozási intézkedések
Az áfonya kevés gondozást igényel. Az erőfeszítés főként a mederben lévő gyomok eltávolítására korlátozódik. Száraz nyarakon az áfonyát rendszeresen öntözni kell.
Az áfonya tápanyagigénye nagyon alacsony, de a talajtakarós területeken trágyázásra lehet szükség, mivel a kéregtakarás és társai mikroorganizmusok általi lebontása megköti a nitrogént. Ha lassú növekedést és kevés új hajtást észlel, javasoljuk szerves folyékony műtrágya használatát, például Plantura bio virág- és erkélyműtrágyánkat. A műtrágyát azonban csak kis adagokban használja, mert az áfonya nem jellemző, hosszú hajtásokat vagy kevesebb virágot fejleszthet, ha túl magas a tápanyagtartalom.
Az áfonyát nem kell levágni. Csak a beteg vagy szenilis hajtásokat vagy a túlzottan szaporodó növényeket szabad óvatosan metszeni.
Az áfonya leveleit és virágait a májusi késői fagyok károsíthatják, bimbózás után a hőmérséklet nem csökkenhet -2 °C alá. A jégszentek idején jobb, ha az áfonyanövényeket gyapjúval vagy jutával fedjük le.
Áfonya szaporítása
Ha szaporítani szeretné áfonyáját, ezt a fiatal hajtások levágásával teheti meg. Ehhez nyáron vágja le az egynyári hajtásokat, amelyek körülbelül öt centiméter hosszúak, és szinte teljesen ültessétek őket savanyú virágföldből és homokból álló előkészített talajkeverékbe. A következő hetekben a dugványokat mindig nedvesen kell tartani, amíg meg nem gyökerezik és ki lehet ültetni.
A talajon fekvő hajtások süllyesztésre használhatók: Az érintkezési ponton is gyorsan gyökeret hoznak a talajjal. Ezeket a gyökeres hajtásokat levágják és közvetlenül egy megfelelő helyre helyezik át.
Mérgező az áfonya?
Az áfonya nem mérgező, és nehéz összetéveszteni az enyhén mérgező rokonokkal, például a mocsári áfonyával (Vaccinium uliginosum). Ez utóbbi a legfeljebb 0,8 méter magas bokrokon sötétkék, fagyos bogyókat képez, amelyek nagyobb mennyiség fogyasztása után ittas állapotot, szédülést okoznak. Minden áfonyafajta nyersen fogyasztható, bár gyakran túl savanyú.
Áfonya:Betakarítási idő és felhasználás
A különböző típusú áfonya betakarítási ideje augusztus végétől októberig tart. Általában kézzel szedik egyenként. A betakarítási fésű segítségével, például a kereskedelmi áfonyatermesztésben használt, az apró bogyókat sokkal könnyebben és gyorsabban lehet leszedni és begyűjteni. A bogyók télen a természetben maradnak, és a következő tavasszal is fogyaszthatók. Az áfonya termése hűvös helyen több hónapig is eláll. Ez a bőséges tartósítószer-összetevőknek, például a C-vitaminnak, a benzoesavnak és a vakcininnek, de a bogyók körüli viasz védőrétegének is köszönhető.
Amellett, hogy nyersen fogyasztják, a piros gyümölcsökből egészséges áfonyalé, lekvár és befőtt készül. A vörösáfonyához hasonlóan vadételekhez tálalják. Az áfonyának egyébként főzéskor nincs szüksége további zselésítőre, magas pektintartalma lehetővé teszi, hogy magától besűrűsödjön. Finnországban és Oroszországban a kvass nevű alkoholos it alt állítják elő a közönséges áfonyából. A sütemények és péksütemények is finomíthatók a friss, savanyú gyümölcsökkel. A szárított áfonya sokáig eláll, magas C-vitamin-tartalmával és frissítő savtartalmával gazdagítja például a müzliket.
Erdőinkben nem csak az áfonya található, hanem a szeder (Rubus fruticosus) is ott honos. Eláruljuk, mi a fontos a fajtaválasztás és a bogyók ültetésénél.