Miért vándorolnak egyes madarak délre, mások miért nem? Pontosan hol telelnek át a közép-európai vándormadarak? És mikor jönnek vissza? Ezekre és más kérdésekre választ, izgalmas képeket és izgalmas tényeket találhat itt.
Amikor nyáron a madarak a költési időszak után visszavonulnak, és énekük már nem olyan vidám és többszólamú, mint tavasszal, sok madárbarát számára egyelőre véget ért a szezon. Vagyis legalább addig, amíg a hideg őszi szelek fel nem támadnak, és egy teljesen új madárlátványt hoznak magukkal: hirtelen nagy madárcsoportok gyűlnek össze a mezőkön, fákon, és hatalmas rajok szállnak át az égen. Ezek a madarak általában nagyon hosszú utakra készülnek fel – mert a teleink hidegek és terméketlenek, és nem sok madárfajnak biztosítják a szükséges táplálékot ahhoz, hogy átvészeljék a tavaszt. Emiatt ezek a madarak elhagyják költőhelyüket és dél felé indulnak. Szeretnénk most részletesebben elmagyarázni, hová mennek, mikor térnek vissza hozzánk házi költöző madaraink, és milyen veszélyek leselkednek hosszú útjukra.
Vándormadarak: profil és meghatározás
A vonuló madarak azok a madárfajok, amelyek rendszeresen elhagyják költőhelyüket, a költési időszakon kívül speciális téli szállásokon tartózkodnak, majd visszatérnek. Ezek gyakran rovarevők, például fecskék vagy poszáták, amelyeknek télen egyszerűen nem találunk táplálékot. Ám a közép-európai tél a többi madárfaj számára sem kínál sok mindent, így ők is dél felé fordulnak – ez egyszerűen nem elég mindenkinek.
A vonuló madarak ellentéte az úgynevezett rezidens madarak, amelyek valójában egész évben a költőterületükön maradnak, és beérik azzal, amit a kietlen téli táj kínál. Németországban, Ausztriában, Svájcban és Közép-Európa más részein élő madaraink közé tartozik a vörösbegy, a széncinege és a nagy harkály.
Hogyan találják meg az utat a vándormadarak?
Az, hogy a vándormadarak pontosan hogyan találják meg az utat délre, már régótaIdeje egy izgalmas kérdés a tudományban. Korán kiderült, hogy a vándorlási viselkedés sok fajnál veleszületett, és még az elszigetelten tartott állatok is pontosan tudják, hová kell menniük. Felfedezték a belső iránytű egy típusát, amely lehetővé teszi a madarak számára, hogy érzékeljék a Föld mágneses mezőjének dőlésszögét. Az egyéb tájékozódási módszerek is tereptárgyak, amelyeket a madarak megtanulhatnak, valamint a csillagok és a nap helyzetét. Az UV-fény érzékelési képességének köszönhetően a madarak még felhős égbolt esetén is képesek meghatározni az utóbbit.
Tipp: A „miért repülhetnek a madarak?” kérdéssel? külön cikkünkben foglalkozunk vele.
Repülési útvonalak: Merre repülnek őshonos vándormadaraink?
Természetesen most felmerül a kérdés, hogy hová mennek őshonos vándormadaraink, amikor elhagynak bennünket. Erre sajnos nem lehet ilyen egyszerűen válaszolni, mert a repülési útvonalak és a téli szállások madárfajonként eltérőek. Egyes madarak csak kicsit délebbre repülnek, mások fél világutat tesznek meg, mások pedig csak bizonyos körülmények között vándorolnak. Az egyszerűség kedvéért ezért a vándormadarakat rövid- és közepes távolságú vonulókra, távolsági vonulókra és részleges vonulókra osztják. A következőkben megtudhatja, mit képzelhet el ezek alatt a nevek alatt, és mely őshonos vándormadaraink szerepelnek alattuk.
Távolsági bevándorlók
Amint a neve is sugallja, a távolsági vándorlók olyan madarak, amelyek vándorlás közben különösen nagy távolságokat tesznek meg. A hibernációs negyedek általában sok ezer kilométerre vannak a költőterületektől. A vándormadarak Németországból és Európa más részeiből délre repülnek át a Földközi-tengeren, az afrikai Atlanti-óceán partján, sőt néha a sivatagon keresztül is, majd végül letelepednek a Szaharától délre.
A távolsági vándorlók kiváló példája a közönséges swift, amely körülbelül fél évig vándorol, és egyenként mindössze három hónapot tölt a költő- és telelőterületükön. A vitorlázórepülőgépek tökéletesen alkalmazkodtak a levegőben való élethez, és akár aludni is tudnak repülés közben.
További ismert távolsági bevándorlók:
- Fehér Gólyák
- Porfecskék
- Fecskefecskék
- Chiffchaff
- Kakukk
Rövid és közepes távolságú migránsok
Rövidtávú migránsként illA középtávú vándorlók viszont olyan madárfajok, amelyek ritkán utaznak 2000 kilométernél többet, hogy eljussanak téli szállásukra. Őshonos vonuló madaraink számára ezek főként a Földközi-tenger térségében találhatók. A legtöbb faj Dél-Európában is megmarad; csak kevesen kelnek át ténylegesen a Földközi-tengeren és telelnek át Észak-Afrikában. Néhány rövid- vagy közepes távolságú migráns Nyugat-Európa enyhe részein is telel.
A nagyon jól ismert középtávú vándorlók például a seregélyek, amelyek több százezer egyedből hatalmas rajokat alkothatnak, és impozáns képződményeikkel igazi természeti látványt nyújtanak.
További helyi, rövid és közepes távolságú migránsok:
- daruk
- Vadludak (pl. szürkelibák)
- Black Redstarts
- Skylark
- Fekete sapkás
részleges lehúzó
A madarak vonulása azonban nem mindig kötelező. Egyes madárfajok úgynevezett részleges vándorló madarak, amelyek egy része állandó madár, néhány pedig vonuló madár. Az aranypinty esetében például a közép-európai állományok egy része a költőterületén marad, míg a többi Nyugat-Európában telel át. A pelyva esetében ezzel szemben a vándorlás elsősorban a nőket érinti: míg a nőstények télen enyhébb vidékekre mennek, addig a hímek általában a költőterületeken maradnak, és ott kisebb rajokat alkotnak.
Más helyi részmunkaidősek is:
- Zöldpintyek
- Searess
- Dunnbell
Néha a madárvonulás csak bizonyos körülmények között következik be. Különösen zord télen és táplálékhiány esetén egyes madárfajok hirtelen nagy számban hagyják el költőhelyüket, és enyhébb területen telepednek le. Ez a jelenség, amelyet kitérésnek vagy inváziónak is neveznek, például a sziváknál vagy szajkóknál fordul elő.
Megjegyzés: A 'hosszú', 'rövid' vagy 'közepes távolságú bevándorló' megjelölések csak regionálisan érvényesek. Míg a vörösbegy például Közép-Európában ülő madár, addig Észak-Európában rövidtávú vonuló, aki elhagyja költőterületét és például nálunk tölti a telet. Ugyanez vonatkozik az invazív madarakra is, amelyek valójában az északibb vidékeken vannak otthon, és alkalmanként téli vendégként állományokban jelennek meg. Ide tartozik például a hegyi pinty vagy a viaszszárny.
Mikor vannak mozgásban a vándormadarak?
A költöző madarak elvileg az év végén, a költési időszak végén hagyják el költőterületeiket, és tavasszal térnek vissza az új költési időszakra. Az, hogy a költöző madarak pontosan mikor indulnak el, a költési időszakuk hosszától és a telelőhelyük távolságától függ. Egyes fajok már augusztus végén újra dél felé indulnak; mások novemberig itt figyelhetők meg. Ugyanez vonatkozik a visszavonulásra is – míg egyes vándormadarak már februárban visszatérnek költőhelyükre, mások csak májusban térnek vissza téli szállásukról.
Veszélyek a vándormadarakra nézve
A hideg tél elől való menekülés nem veszélytelen. A madarak vonulása megerőltető esemény, amely különösen az idősebb állatok számára végzetes lehet. De még a fiatal és egészséges vándormadaraknak is meg kell küzdeniük magukat a viharokon és más nehézségeken – amelyek közül az egyik az ember és a természetre gyakorolt hatása. A táj intenzívebbé válása és a területek egyre nagyobb elzáródása miatt például a pihenőhelyek és az etetőhelyek elvesznek. A Földközi-tenger térségében aktív vadászat folyik hálókkal, ragadós csapdákkal és egyéb eszközökkel a vonuló madarak számára, amelyek során sok állat veszti életét. A klímaváltozás pedig a vándormadarakat sem hagyja érintetlenül: az egyre koraibb tavaszkezdés miatt a későn érkező madárfajok kihagyják a főszezont a fiatal madaraik felneveléséhez szükséges rovarok számára.
Ezen okok miatt a német tenyészmadár negyede már szerepel a Vörös Listáján, ezért veszélyeztetettnek minősül.
A madarak vonulásának ideje számos csodálatos lehetőséget kínál a madarak megfigyelésére. Különleges, „madármegfigyelés” témájú cikkünkből megtudhatja, mire van szüksége ehhez, és hogyan fedezhet fel különféle fajokat saját kertjében.