A bíbor lóhere nemcsak nézni szép, hanem számos hasznos tulajdonsággal is rendelkezik, és még ehető is. Itt megtudhatja, hogyan termeszthet saját maga vörös lóherét, és mit kell tudnia.
A megtestesült lóhere (Trifolium incarnatum) rózsalóherének, vérherenek vagy olasz lóherének is nevezik. A hüvelyesek (Faboideae) családjába tartozik, rokonságban áll az őshonos és közismert rétünkkel vagy vörösherevel (Trifolium pratense). A vérvörös virágú lágyszárú növény azonban sokkal több, mint egy gyomnövény. A lóhere nemcsak szép ránézésre, hanem javítja a talajt és ehető is. A bíborlóheréről szóló nagy adatlapunkból megtudhatja, hogyan termeszthet rózsalóherét saját kertjében, használhatja a konyhában, és saját maga is szaporíthatja.
Crimson Clover: Eredet és tulajdonságok
A bíbor lóherét „olasz lóhere”-nek is nevezik, az eredetével magyarázható: A lágyszárú növény eredetileg Dél-Európából származik, és a Földközi-tenger térségében őshonos. A lóhere azonban a világ más részein is meghonosodott takarmánynövényként való felhasználása révén, és ott elvadult. A vérlóhere is neofitaként, azaz nem őshonos növényként honosodott meg nálunk, réteken vagy táblaszéleken is látható. Elosztása azonban nem tekinthető problémásnak.
Ez az egynyári növény meglepően nagyra nőhet egy lóhere számára: a szőrös szárak akár 50 cm-t is elérhetnek. A lóherére jellemző három- és tojásdad levelek mellett a növény pompás, vörös virágzattal is rendelkezik, melyek akár 6 cm-re is megnőhetnek. Mint minden lóherefaj, a bíborlóhere is a virágzási időszak végén hüvelyes növényt alkot, amely nagyszámú apró, sárgás magot tartalmaz.
Bíbor lóhere zöldtrágyaként
A rózsalóherét jellemzően takarmánynövényként termesztik a szántóföldeken. Mint minden lóhere, a gyógynövény is képes megkötni a levegő nitrogénjét speciális baktériumokkal való szimbiózis segítségével, ezért ideális zöldtrágyaként. Tehát a veteményesben a bíborlóhere felhasználható a talaj tápanyagtartalmának javítására. ővetheti a lóherét a zöldségszüret után, és egyszerűen télen hagyhatja. Alternatív megoldásként betakarítható és haszonállatok takarmányaként is felhasználható.
Gyakorlati felhasználása mellett a vérhere a díszvirágkeverékek része, mert bokros növekedése és vérvörös pillangós virágai különleges és különleges tulajdonságokkal rendelkeznek. extravagáns róla.
Megjegyzés: A bíbor lóhere virágai rengeteg nektárt és virágport is termelnek, így nagyon népszerűek a méhek, lepkék és más apró hasznos rovarok körében.
Crimson Clover fajták
Különböző típusú bíborlóhere is létezik, amelyek felhasználásuk módjától függően különböző módon használhatók. A 'Linkarus' fajta például gyorsan nagy tömeget képez, és magas a fehérjetartalma. Ezért gyakran használják takarmányként. A 'Contea' fajta viszont akár 90 cm mély gyökerein keresztül a talaj mélyebb rétegeiből szállítja felfelé a tápanyagokat, ezért gyakran előveteményként ültetik. A 'Heuers Ostsaat' egy különösen gyorsan növekvő fajta, amelyet klasszikus módon takarmánynövényként ültetnek, és jó friss takarmányt is adnak.
Ha azonban a vérhere dísznövényként, ill. méhbarát a kertben, nem kell a fajtára figyelni . Pusztán vizuális szempontból nincs jelentős különbség köztük.
Bíborlóhere növekedése
A Crimson Clover a konyhában és a kertben is termeszthető. Akár csíraüvegben, akár zöldséges foltban – megmutatjuk, hogyan kell csinálni.
Vérhere vetés
A vérlóhere könnyen elvethető a kertben vagy egy nagy cserépben. Erre a legalkalmasabb időszak májustól júliusig. A lágyszárú növény nem támaszt különösebb igényeket az altalajra, de a legjobb a homokos, agyagos, jó vízelvezetésű talaj. A nagyon nehéz vagy nagyon száraz talajok viszont kevésbé alkalmasak. A magokat körülbelül 2 cm mélyen kell a talajba helyezni. Négyzetméterenként 30 g mag elegendő.
Zöldtrágya funkciójában a karmazsin lóhere előveteményként és utóveteményként is használható sokféle zöldséghez. A lóhere nem jön ki más hüvelyesekkel (Fabiaceae), például babbal vagy borsóval. A zöldségfélék vetése előtt a lóherét le kell kaszálni, és be kell dolgozni a talaj felső rétegébe. Ha a vérherét másodlagos növényként használja, használhatja aHagyd télre, és csak tavasszal vágd be és dolgozd be.
Csírák termesztése rózsalóheréből
A vérherecsírák termesztése a többi csírához hasonlóan működik. Mossa meg a magokat, és tegye megfelelő csíráztatóba vagy csíráztató edénybe. Ezután öblítse le a magokat naponta kétszer friss vízzel, és biztosítsa a 20 °C körüli környezeti hőmérsékletet. Körülbelül egy hét múlva a rózsa lóhere elkezd kihajtani.
A hagyományos rózsalóhe mag nem alkalmas csírák termesztésére. Ezért ügyeljen arra, hogy erre a célra speciális csíráztató magvakat vásároljon. Ezt kifejezetten a csírák termesztésére választották ki, és különösen magas a csírázási aránya. A hagyományos magvakban valamivel nagyobb arányban vannak gyengén csírázó magvak, amelyek hajlamosak lehetnek a penészesedés kialakulására a meleg, párás környezetben.
Vérhere szaporítása
Még ha a bíborlóhere meglehetősen szívós és akár -10 °C-os hőmérsékletet is kibír, a lágyszárú növények általában legfeljebb egy-két évig élnek. Annak érdekében, hogy mindig új rózsalóherét nevelhessen, célszerű az év végén betakarítani a magokat. A magvak készen állnak a betakarításra, ha a hüvelyesek barnák és szárazak.
Tipp: Tárolja a magokat sötét, hűvös és száraz helyen. Erre alkalmas egy átlátszatlan tárolóedény, amelyet a legjobb a pincében tartani.
Hagyod is a természetet, és várd meg, míg a hüvelyesek maguktól kinyílnak. Ezután a magvak szétszóródnak a környéken, és ha a hely megfelel a növénynek, jövőre ismét vérhere fog növekedni ugyanazon a helyen.
A Crimson Clover használata
A megtestesült lóhere ember számára is ehető. Általában a magokat használják erre. Ezeket megpörkölhetjük, és salátákhoz vagy egyéb nyári ételekhez felhasználhatjuk. De a csírák és a virágok is ehetők, és ugyanazokra a célokra használhatók.
Mellesleg, a bíbor lóhere nem az egyetlen képviselője a hüvelyeseknek, amely sokat kínál. Áttekintésünkben további különleges hüvelyesek egész sorát ismerheti meg.