A tengeri kelkáposzta szinte elfeledett növény, amely egyes országokban csemege státuszt kapott. Bemutatjuk a szokatlan káposztát, és tippeket adunk a saját kertben való termesztéshez.
A vadon növő tengeri kelkáposzta (Crambe maritima), más néven strandkáposzta, nagyon sós talajon is virágzik közvetlenül a tenger mellett, és régebben állatként gyűjtötték. takarmány. Az a tény, hogy a tengeri kel igénytelen és könnyen gondozható, ugyanakkor már az év elején zöldségként is fogyasztható, idővel kertlakóvá is tette. Ebből a cikkből mindent megtudhat a tengeri kel eredetéről, termesztéséről és gondozásáról.
Tengeri kelkáposzta: eredet és jellemzők
A tengeri kelkáposzta vadon nő a keleti és az északi-tenger partjain, Nyugat-Európa Atlanti-óceán partján és a Fekete-tengeren, és korábban Németországban és a környező országokban népszerű volt az emberek és az állatok táplálékaként. Napjainkban a vadon élő növények szigorúan védettek, és már nem gyűjthetők. Bár a tengeri kelkáposzta egy keresztes virágú zöldség (Brassicaceae), nagyon távol áll a jól ismert káposztaféléktől, például a brokkolitól (Brassica oleracea var. italica ) vagy pálmakáposzta (Brassicaoleracea var. palmifolia) kapcsolódó.
A tengeri kelkáposzta szívós, részben örökzöld évelő, mély karógyökérrel. A levelek és hajtások általában télen elpusztulnak, és a következő tavasszal ismét frissen kelnek. A tengeri kelkáposztának, más néven tengeri kelnek, hullámos, türkiztől zöldes-lila színű levelei vannak, amelyek bazális rozettát alkotnak. Az erősen elágazó növény körülbelül 20 és (ritkán) 70 centiméter magas. A virágzás májustól júliusig tart, ezalatt a tengeri kelkáposzta több ezer fehér virágot alkot a hosszú virágzatokon. A megtermékenyítés után kerekded hüvelyek fejlődnek ki, amelyek belsejében egy-egy tengeri kel mag érik. Ezek a magvak a víz felszínén lebegnek, és így a közeli tenger árapályai és áramlatai is terjesztik őket. A tengeri kelkáposzta rendkívül toleránsa sótartalom ellen, ezért halofitként (sónövényként) is emlegetik. A tavasszal kikelt csíra finomságnak számít, agyagedény segítségével fehérítik, majd spárgához hasonlóan elkészítik.
Tengeri káposzta típusai és fajtái
A tengeri kelkáposzta nemzetség (Crambe) körülbelül 37 fajból áll, amelyek közül tíz Európában őshonos. Európában azonban csak tengeri kelkáposztát (Crambe maritima), Afrikában pedig spanyol tengeri kelkáposztát (Crambe hispanica) használnak kulináris célokra. A valódi tengeri kelkáposzta néhány fajtáját annak köszönhetjük, hogy a zöldséget szórványosan termesztik Franciaországban, Hollandiában, Észak-Amerikában és Angliában. Különbséget tesznek a 'Lily White', 'Ordinary Pink-Tipped' és 'Ivory White' fajták között, amelyek elsősorban lombszínükben és így dekoratív értékükben különböznek egymástól.
Tengeri kelkáposzta ültetése
A tengeri kelkáposzta magozható vagy ültethető. A szaporítás a növény saját magjával vagy dugványával is lehetséges. Az évelő évelőket nem kell minden évben elvetni vagy újraültetni.
A tengeri kelkáposztát érdemes márciusban vetni, akár világos ablakpárkányra védve, akár nagyon meleg, fagyvédett helyre, közvetlenül a talajba. Ha a magokat egy napig vízben áztatjuk, majd körülbelül 2 cm mélyen a földbe ültetjük, a tengeri kel magvak sokkal jobban és gyorsabban csíráznak. Sajnos a magvak csak nagyon rövid szavatosságúak, egy év után már érezhetően csökken a csírázóképesség. A magvakat ezért a lehető leggyorsabban el kell vetni. Néhány hét múlva a palántákat kiültetik, és körülbelül 30 cm távolságra elválasztják egymástól. Könnyebb a vegetatív szaporítás a meglévő növények gyökér- vagy fejdugványain keresztül. Néhány nap múlva a frissen vágott dugványok gyökérnövekedése megindul a tápanyagban szegény virágföldben, például Plantura gyógynövényünkben és virágföldünkben. Kiültetéskor a tengeri kelkáposztát napfényre kell helyezni agyagos-homokos, jó vízelvezetésű, elegendő tápanyaggal rendelkező talajra. Fiatal növényeket vagy tengeri kel magvakat ma már sok ritka kereskedő kínál, különösen az interneten. A vadon élő tengeri kelkáposzta növények gyűjtését a fajvédelmi törvény tiltja.
Tengeri kelkáposztaápolás
A tengeri kelkáposztát közvetlenül az ültetés után néhányszor meg kell öntözni a gyökérfejlődés elősegítése érdekében. Soha nem növekszik olyan dúsan a kertben, mint a sós partjain, de igentisztességes méreteket is elérhet velünk. Az első év után a gyökerek elég jól megnőttek ahhoz, hogy a strandkáposztát magát is ellássák vízzel. A tengeri kelkáposzta csak rendkívül hosszú aszályos időszakokban igényel további öntözést. A strandkáposzta tápanyagigénye közepestől magasig terjed, különösen akkor, ha a hajtásokat vagy a leveleket újra és újra betakarítják. A rendszeres trágyázás túlnyomórészt szerves, lassan felszabaduló műtrágyával, például Plantura bioparadicsom műtrágyánkkal, hosszú távon egyenletesen pótolja a talaj tápanyagkészletét. Mellesleg már a tengeri kel ültetésénél is alkalmazható.
Betakarítás tengerparti káposzta
A strandkáposzta első csíráit és leveleit már áprilisban betakaríthatjuk – éles késsel egyszerűen levágjuk őket. Nyáron a levelek már tiszta káposzta illatúak, így kiadós ételekhez használhatók.
Tengeri kel evése és elkészítése
A tengeri kelkáposztát általában egy átlátszatlan agyagedény alatt fehérítik, majd úgy főzik, mint a spárgát. De fehérítetlen, zsenge, fiatal hajtások is gazdagítják az étlapot áprilisban és májusban. A strandkáposzta levelei azonban a közönséges káposztalevelekhez hasonlóan főzhetők és használhatók.
Egy másik, szinte elfeledett zöldség a korábbi időkből a cseresznye. Külön cikkünkben mindent megtalálsz ennek a gyökérzöldségnek a botanikájáról, termesztéséről és felhasználásáról.