A gyökérgumó számos trópusi országban fontos alapélelmiszer. A Plantura izgalmas betekintést nyújt a manióka világába.
A manióka növényt - más néven mandioka, manióka vagy yuca néven - ma már a világ nedves trópusi övezetében termesztik - Latin-Amerikában, Ázsiában és Afrikában. A nigériai farmerek abszolút vezetők a manióka termesztésében. A manióka valójában Dél-Amerika trópusi vidékeiről származik, és végül kultúrnövényként más kontinensekre is eljutott. A növényt mára körülbelül 4000 éve termesztik.
Szórakoztató tények a maniókáról
A manióka, a spurge család (Euphorbiaceae) tagja, két-öt méter magas évelő cserje. A többi sárnövényhez hasonlóan a maniókában is tejcsövek futnak keresztül. Ezek sérüléskor fehéres levet bocsátanak ki. Ezüstszürke-barna ágai spirálisan helyezkednek el. A talaj alatt a manióka kezdetben egyfajta karógyökeret képez, amelynek rostos oldalgyökerei megvastagodnak és nagy, orsó alakú gyökérgumókat képeznek. Pontosan ezeket a keményítőtartalmú gumókat takarítják be. Ezek 30-100 centiméter hosszúak, 5-10 centiméter vastagok és akár 15 kilogrammot is nyomhatnak. A meglehetősen feltűnő gyökérgumok kívül fából és sötétbarnákból, belül világostól vöröses színűek.
Ami számunkra a burgonya, az a trópusokon a manióka. Az egyik legfontosabb és legrégebbi alapvető élelmiszerként a manióka világszerte akár 500 millió embert is táplál. Egyes fajták édes, mások inkább keserű ízűek. Ennek oka az összes maniókafajtában található rendkívül mérgező ciánsav, amely forralással vagy szárítással semlegesíthető. A hidrogén-cianid-tartalomtól függően a gumókat édes és keserű fajtákra osztják. Ezenkívül a gyökérgumó számos értékes összetevőt tartalmazhat. Ezek közé tartozik a vas, a kalcium, a foszfor, a kálium és a C-vitamin. A manióka gumót nagyon magas keményítőtartalom jellemzi, és jó szénhidrát-ellátó.
A maniókának megvan az a nagy előnye, hogy egész évben betakarítható és exportálható, és nem csak kis erőfeszítéssel nagyon magas termést hoz, de a gumók két-három évig a talajban is maradhatnak romlás nélkül. A gumó betakarításakor azonban gyorsan fel kell dolgozni. A betakarított gyökerek 48-72 óra elteltével megromlanak. A hűtés mellett a viasszal való bevonás a legelterjedtebb tartósítási mód exportra.
A klímaváltozás elleni küzdelem
A manióka szerencsére igénytelen, és jól növekszik rossz és savanyú talajokon, valamint viszonylag száraz éghajlati viszonyok között. Jól bírja a hőt és a szárazságot, és kevés vagy egyáltalán nem igényel műtrágyát a növekedéséhez. Ezenkívül a manióka értékes tápanyagokkal gazdagítja a talajt. Ez különösen értékes az éghajlatváltozás következményeivel kapcsolatban. Mert például Afrikában sok gazdálkodónak gyakran rossz terméssel kell élnie a szárazság, a tápanyagban szegény talaj és a rendszertelen esős évszakok miatt. Míg sok hasznos növény nem tud megbirkózni ezekkel az éghajlati ingadozásokkal, a csodagumó manióka eddig nagyon jól bírta a szélsőségeket.
A manióka használata
A manióka vagy a jukka még mindig kulináris ritkaság nálunk. A világ számos részén azonban a gumó az étrend szerves részét képezi. Az elkészítési módok és a manióka termékek száma kontinensenként és országonként változik. Dél-Amerikában például a gumókat meghámozzák, ledarálják és beáztatják. Néhány nap múlva a masszát kinyomkodjuk, és a sütőben megsütjük. A manióka liszt, más néven farinha, az, ami a sajtóban marad. Ebből laposkenyéreket, szószokat, leveseket és még alkoholos italokat is készítenek. A vajban sült farinha a farofa nevű hús ideális kísérője. A manióka liszt a búzaliszthez hasonló módon is használható, gabonaallergia esetén élelmiszer-helyettesítőként használják. A manióka liszt előállításának mellékterméke a keményítő, amelyet pörkölve tápiókának is neveznek. Összetörve az állatok kedvelt takarmányává is válik.
Tulajdonképpen elképesztő, hogy a manióka gumókra nincs nagyobb kereslet nálunk. A zöldségek ugyan helyenként a zöldséges polcokon vannak, de szinte csak a kulináris ínyencek vásárolják. Természetesen mindig a hagyományos módon, a helyszínen elkészítve ízlik a legjobban.Következő dél-amerikai, ázsiai vagy afrikai utazása alkalmával tehát mindenképpen tartsa nyitva a szemét a maniókára.
A csicsóka is ehető gumó, amely egy ideje egyre népszerűbb a hazai kertekben. Bemutatjuk a csicsókát és különleges tulajdonságait a termesztés és gondozás terén.