A héjas borsó íze a legjobb a hagyományos levesekben. Megmutatjuk a fajták sokféleségét és sikeres termesztésüket.

A kagylós borsó könnyen szárítható és tartósítható

A héjas borsó (Pisum sativum subsp. sativum), más néven pástétomborsó, tele van keményítővel. A borsó keményítőcsodája különösen alkalmas főzésre. A kagylóborsót leginkább a nagymama konyhájából ismerjük fűszeres borsólevesből.

Bár a héjas borsót korábban is betakaríthatja, és a világoszöld szemeket a klasszikus (velős) borsóhoz hasonlóan elkészítheti, ennek a fajtának az erőssége a szárításban rejlik. Mert a héjas borsó jól szárítható, és megfelelő tárolóhelyen akár több évig is eltartható.

A héjas borsót a többi borsóhoz hasonlóan termesztik. A vetést célszerű március végén-április elején elkezdeni. A kis növények enyhe fagypont alatti hőmérsékletet is elviselnek. A hegymászó segédeszköz különösen hasznos az erőteljesebb, magasabb és nem stabil fajtáknál. Itt használhat egy kész állványt a vasboltból. Ha szabadon akarja engedni kreativitását, sok más konstrukció is lehetséges. A bambusz rugalmas és újranövő építőanyagot kínál. A mogyoró hosszúkás hajtásai ideálisak a váz építéséhez is.

Öröm nézni a borsó növekedését

Általában a héjas borsót nem kell kiegészítő trágyázni. A hüvelyesekhez tartoznak, és a gyökérterületen kötik meg a nitrogént. Egy termékeny kerti talaj – például Plantura bioparadicsom- és zöldségföldünk – elegendő. Fontosabb a megfelelő vízellátás. A borsó nem szívesen tűri a szárazságot.

A borsótermesztéssel kapcsolatos részletes, lépésről lépésre szóló útmutatóért tekintse meg ezt a cikket.

Ha korán vetünk, június végétől lehet betakarítani a ráncos borsó első hüvelyeit. Teljesen érett állapotban a legtöbb szem sima és zöldes-barnás színű. Ha néhány héttel korábban szüretelik, a szemek zöldek, és úgy készíthetők, mint a ráncos borsó. Mivel ezen a ponton már magasabb a keményítőtartalma, mint a ráncos borsónak, enyhén lisztes ízű lehet.

Fatartók készülhetnek fűzfából vagy mogyoróból is

VáltozataiKagylóborsó

Ezt a borsófajtát a többi borsófajtához hasonló módon termesztik. A kagylóborsót azonban kiadós levesekhez használják. Ha a héjas borsót a szokásosnál korábban szüretelik, akkor a ráncos borsóhoz hasonlóan feldolgozható. A magasabb keményítőtartalom miatt az íze enyhén lisztes.

  • Május eleje: Nagyon-nagyon korán érő kagylóborsó, jó ízzel és megfelelő terméssel.
  • Blauschwokker: jól bevált és hagyományos fajta Hollandiából; vizuálisan nagyon feltűnő fajta ibolya hüvelyekkel; robusztus, egészséges növekedés; jó hozam és íz.
  • Feltham First: Nagyon-nagyon korai fajta mélyzöld hüvelyekkel és kompakt habitussal; mászóeszköz nélkül is termeszthető; jóízlés; A Feltham First a "Kleine Rheinländerin" hagyományos fajta továbbfejlesztése.
  • Early Harzerin: Nagyon korai és bevált fajta erőteljes növekedéssel.
  • Germana: Középkorai fajta, amely különösen termékeny, ezért nagyra értékelik; nagyon ízlett is.
  • Kleine Rheinländerin: Bevált és robusztus fajta, közepesen korai érettséggel; sötétzöld hüvelyek meglehetősen nagy magokkal.
  • Primavil: Magas hozamú fajta, ahol a betakarítás nagyon korán elkezdődhet.
A lila borsó különösen szemet gyönyörködtető a kertben

Ha segítségre van szüksége a fajta kiválasztásában, tekintse meg a különböző borsófajtákról szóló áttekintésünket itt.

Kártevők és betegségek

Ha a saját kertjében szeretne kagylóborsót termeszteni, akkor nem kell túl sokat aggódnia. A kártevők és betegségek száma korlátozott. Gyakoriak a fuzárium és a lisztharmat gombás betegségek. A borsómoly (Cydia nigricana) megfertőzi a növényt, és tojásait a levél alsó oldalára rakja.

A borsó kártevőiről és betegségeiről részletes információkat talál a hegymászó borsóról készült portrénkon.

Kategória:

Zöldségek