Segítsen a webhely fejlesztésében, megosztva a cikket a barátokkal!
Az izsópot termeszteni nem csak a konyhában érdemes fűszerként használni. Intenzív illata néhány kártevőt is távol tart.
Az izsóp (Hyssopus officinalis) népszerű fűszerként mártások, öntetek vagy különféle húsételek elkészítéséhez. Kifejezett aromaintenzitása miatt az izsópot meglehetősen kis mennyiségben érdemes használni. A fűszeres cserjét valaha gyógynövényként használták. Mivel azonban az izsóp az összetevői miatt nagyobb mennyiségben okozhat görcsöket, az izsóp gyógynövényként való felhasználása a múlté. A fűszeres levelek mellett ehetőek a júniustól szeptemberig erős kékeslila színben megjelenő díszvirágok is. A félcserje intenzív illata távol tart néhány kártevőt, például a levéltetveket, néhány hernyót vagy csigát. Tehát ha problémái vannak az ilyen nem kívánt vendégekkel, akkor megpróbálhatja kíméletesen és környezetbarát módon megoldani a problémát úgy, hogy izsópot ültet a problémás területre. A következőkben megtudhatja, milyen apróságokat kell figyelembe venni a sokoldalú, de rendkívül könnyen kezelhető izsóp termesztésénél.
Izsóp növekedése – lépésről lépésre
1. Helyszín:
Ha tud az izsópnak napos helyet kínálni, amely a lehető legvédettebb a széltől, ez jó alap. A talajnak a lehető legáteresztőbbnek kell lennie, és ne legyen kitéve a vizesedésnek. Ellenkező esetben a gyökérgombák gyorsan veszélyeztethetik az izsópot. Ha csak nehéz, nedves talaj van a kertben, akkor ezt vagy fellazíthatjuk homokban dolgozva, vagy áttérhetünk cserepes művelésre. Ez is probléma nélkül megoldható, de az ültetőgépet akkora méretre kell kiválasztani, hogy az izsópnak elegendő teret biztosítson a fejlődéshez. Cserepes termesztéshez a legjobb, ha jó vízelvezetésű gyógynövénytalajt használunk, például Plantura bio gyógynövény- és magtalajt.
2. Szaporítás:
Az izsóp szaporításának többféle módja van a saját kertjében való termesztéshez. Természetesen az izsópmag egyszerűen megvásárolható és elvethető. A palánták fagyérzékenysége miatt szabadban kell lenniemájus eleje előtt nem vethető el. Beltérben már korábban, márciustól el lehet vetni a magot, így fiatal növényeket lehet kinevelni a későbbi kerti kiültetésre. Ha dugványról szeretnénk izsópot szaporítani, tavasszal vagy nyár elején eltávolíthatjuk a friss, 5 cm körüli nem fás hajtásokat. Előnyt jelent, ha a dugványoknak még nincs virága, virágbimbója. A virágzás nagy energiafelhasználást jelentene az áteresztő hordozóba ragadt hajtások gyökeresedésének rovására. Az izsóp az egyes hajtások leengedésével és a talajjal való érintkezésével is könnyen szaporítható. Ezután gyökerek képződnek a hajtáson, majd az izsóp leeresztett ágát eltávolíthatjuk az anyanövényről és átültethetjük.
3. Öntözés és műtrágyázás:
Az izsóp nagyon száraz helyhez is alkalmazkodik, és megbirkózik a hosszan tartó szárazsággal. Ágyás esetén ezért általában nem szükséges öntözni az izsópot. Ha az évelő alcserjét cserépben termesztik, időnként öntözésre lehet szükség. A kevesebb azonban itt több, mert az izsóp nem szereti a túl nedvességet vagy akár a vizesedést sem.
Ha egy kevés szerves anyagot, például komposztot vagy egy másik, lassú hatóanyag-leadású szerves műtrágyát, például Plantura szerves univerzális műtrágyánkat akasztunk bele. tavasszal a talaj, így működik az izsóp tápanyagellátása biztosított. Cserepes termesztésnél a fő növekedési fázisban a virágzás kezdetéig elegendő egyszer-kétszer teljes tápanyag-műtrágyával trágyázni. A friss aljzatba alkalmankénti átültetés is élénkítő hatással bír, és felfrissíti a tápanyag-egyensúlyt az izsópültetőben. Két-három évente érdemes átültetni tavasszal a bimbózó izsóppal.
4. Vágás:
Ha az izsópot nem vágják le, fokozatosan elveszíti alakját. A hajtások meghosszabbodnak, alulról egyre fásodnak és csupaszodnak. A félcserje élénk elágazása ekkor már nem történik meg. Nem szabad azonban visszavágni az izsóp már fásodott részébe. Az izsópnak nincs elég ereje ahhoz, hogy ebből a növényrészből újra kikeljen. Alternatív megoldás a szokásos vágás. Az őszi vágás okozta fagykár elkerülése érdekében érdemes tavasszal vágni, mielőtt az izsóp újra kihajt. Ezután a hajtások lerövidülnek a növény fás része fölé.
5. Áttelelés:
Tulajdonképpen a tél nem jelent problémát az izsóp számára. Ennek ellenére - és különösen, ha formáló őszi vágás történt - az izsópot le kell takarni, hogy megvédje. Emelők, vastag levélréteg vagy kerti gyapjú ideálisak erre. A nappali hőmérséklet emelkedése miatt a védőréteget kora tavasszal le kell fedni, hogy elkerüljük a penészképződést alatta.
6. Betakarítás:
Az izsópot bármikor betakarítható, amikor a fűszeres levelek a növényen vannak. Ezeket egyenként vagy egy egész hajtásként le lehet szedni. A betakarítás a virágzás előtt a legintenzívebb aromájú. De az izsóp intenzív színű virágai is ehetők. Remek kredencként szolgálnak mindenféle ételhez.
7. Tárolás:
Az izsópot a legjobb frissen betakarítva használni. Annak érdekében azonban, hogy a termést hosszabb ideig el lehessen fogyasztani, különböző tárolási módok léteznek. A fűszeres leveleket külön-külön vagy hajtásokhoz rögzítve száríthatjuk. Nagyon jól le is fagyaszthatod. Ennek előnye, hogy az aromavesztés nem olyan mértékű, mint szárításkor. Igényektől függően az izsóp részletekben is kivehető a fagyasztóból. Egy másik tartósítási mód a hajtások olajba vagy ecetbe áztatása. Az olaj vagy ecet ezután magába szívja az izsóp aromáját, és fűszerezésre és főzésre használható. Ha azonban a hajtások nem merülnek el teljesen a folyadékban, a növény részei gyorsan penészedni kezdenek.
Ha többet szeretne megtudni az izsóp betakarításáról, tárolásáról és használatáról, ebben a cikkben hasznos tippeket talál.