Az édes gyümölcsök nem mindig voltak őshonosak a mi szélességi fokainkon. A cseresznye eredetéről és Európába vezető útjáról itt tudhat meg többet.
A cseresznye (Prunus) nélkülözhetetlen, különösen nyáron. Valószínűleg sokan emlékeznek a gyermekkor boldog napjaira, amikor cseresznyefára másztak, édes piros gyöngyöket szedtek és cseresznyeköpő versenyt rendeztek. De a nagymama finom meggylekvárja és a finom pirosgyümölcs-zselé két igazi cseresznye-klasszikus, amelyeket ma is élveznek. De a cseresznye nem mindig volt otthon közép-európai szélességi köreinken – sőt, a jól ismert gyümölcs még hosszú utat is megtett.
Mi a cseresznye eredete?
A cseresznye tényleges hazája Kis-Ázsiában, a mai Törökország területén található. Már ie 74-ben Egy Lucius Licinius Lucullus nevű római hadvezér (Kr. e. 117; † ie 56) Kerasus kikötővárosából hozta vissza Itáliába a sötétvörös gyümölcsöt. A mai cseresznye ősei (Prunus avium) állítólag e város környékén éltek, amely Törökország északkeleti részén található, közvetlenül a Fekete-tenger partján, és amelyet ma Giresunnak hívnak, 400 óta. IDŐSZÁMÍTÁSUNK ELŐTT. hogy megművelték. Valójában a kutatók a kőből származó településeken találták meg a madárcseresznye köveit (Prunus avium subsp. avium), a mai cseresznye archetípusát. Az életkor – ezt számít a cseresznye történelmünk egyik legrégebbi gyümölcsös növényénél.
A cseresznye nevét Kerasus városából való származásának köszönheti – és ezt számos nyelven. Például spanyolul „cereza”, franciául „cerise”, törökül „kiraz”-nak hívják. Még a német „Kirsche” szó is a kikötőváros akkori nevére vezethető vissza.
A meggy (Prunus cerasus) pontos eredete viszont nagyrészt ismeretlen: Manapság azt feltételezik, hogy a vadcseresznye és a cseresznye hibridje. sztyeppei cseresznye ( Prunus fruticosa), amely valószínűleg szintén Kis-Ázsiából vagy a Balkánról származik.
Mióta találták a cseresznyét Európa-szerte?
Amikor a cseresznye végül megérkezett Olaszországba, lassan elterjedt az egész európai kontinensen. A rómaiak hatalmas befolyása és hatalmas befolyási köre miatt a gyümölcs elterjedése különösen kedvező volt. A cseresznye ma már szinte az egész világot meghódította remek ízével, és remélhetőleg ezen a nyáron is elvarázsol bennünket édes élményekkel.
Mely fajtákat találták meg először Európában?
A 16. századtól a cseresznye és a meggy egyaránt elterjedt Németország-szerte, és idővel számos fajtára és regionális változatra bomlott. A 19. században állítólag 600 különféle fajta létezett csak a cseresznyének. Sajnos ezen eredeti fajták közül sok ma már nem található meg. Az egyik legrégebbi fennmaradt cseresznyefajta a „Big Black Knartle Cherry”, amelyet először 1540-ben említettek, és Franciaországból származik. Ma is az egyik legnépszerűbb cseresznyefajta – Németországban is termesztik még ma is. A „legkorábbi védjegyet” már 1794-ben is emlegették, így Németország egyik legrégebbi cseresznyefajtája. Kifejezetten korai érettsége miatt különleges megtiszteltetés érte, hogy a cseresznyés hét induló fajtájaként szolgálhat, és ezzel a cseresznyeszezont beharangozza. Az egyik legrégebbi Németországban őshonos cseresznye a „Büttner-féle vörös porcos cseresznye”, amelyet már 1795-ben leírtak.
A meggy esetében viszont a „Schattenmorelle” nem csak népszerű, de jól bevált klasszikus is – az eredetileg Franciaországból származó cseresznyét már 1650-ben leírták. . A „Red May Cherry”, amely állítólag a 19. század óta létezik, üdítő édes-savanyú ízének köszönhetően a mai napig fennmaradt Németországban, még akkor is, ha csak ritkán termesztik. Egy másik, bár valamivel fiatalabb, Németországból származó cseresznye a 'Heimanns Rubinweichsel' – az 1920-ból származó fajta még ma is népszerű, különösen a Monilia betegséggel szembeni ellenálló képessége miatt.