Az oregánó az egyik legnépszerűbb mediterrán fűszernövény. Bemutatjuk a görög oregánó alfaját, annak előnyeivel és hátrányaival együtt.
A görög oregánó (Origanum vulgare subsp. hirtum) a közönséges oregánó ( Origanum vulgare) alfaja ). A görög oregánónak egy saját alfaját szenteltek, mivel Görögországban előfordul természetes módon. Ez a Origanum vulgare fajra jellemző – a piacon nem sokféle oregánófajta található, ehelyett számos földrajzi nevet tartalmazó alfaj található.
A termesztés és gondozás tekintetében nincs alapvető különbség a görög oregánó és a közönséges között. A görög oregánó vetéssel és dugványokkal is szaporítható, és nagyon kevés vízzel is megbirkózik hosszabb száraz időszakban is. Az oregánó termesztésére vonatkozó részletes utasítások, amelyeket könnyedén alkalmazhat a görög oregánóra is, ebben a cikkben találhatók.
A görög oregánó azonban nem lenne önálló alfaja, ha nem lennének apró, de finom különbségek közte és a közönséges pizzafű között:
Míg a legtöbb oregánófaj kis, rózsaszín virágait fejleszti júliustól, tiszta virágfehérben ragyog a görög oregánó. Íz és aromaintenzitás tekintetében a görög oregánónak egyértelmű előnye van sok rokonával szemben.
A görög oregánó termesztésének legdöntőbb előnye azonban a viszonylag erősebb télállósága. Mivel akár -15 °C-ig is bírja a téli hőmérsékletet, a legalkalmasabb az áttelelésre. A legtöbb alfaj már régóta elveszett az ilyen hőmérsékleteken, ezért nem igazán alkalmas a téli szabadföldi termesztésre. A görög oregánó ezzel szemben robusztusságának köszönhetően kiemelkedik, de a hideg évszakban bozótfával vagy talajtakaróval óvni kell a túl hideg hőmérséklet okozta fagykártól. Így biztos lehet benne, hogy a görög oregánójövőre is rengeteg pizzakáposztát fog biztosítani a helyén az ágyban.
Az oregánóról ebben az áttekintő cikkben talál további információt.