A kapor népszerű a halételek és az uborka között. Itt megtudhatja, mit kell figyelembe venni, ha ágyásban vagy cserépben termesztik az uborkafüvet.
A kapor (Anethum graveolens) nagy hagyományokkal rendelkezik a fűszerként és gyógynövényként való termesztésben és felhasználásban. Az Észak-Afrikából és a Közel-Keletről származó ernyősvirágokat (Apiaceae) Európában több mint 5000 évvel ezelőtt használták és termesztették az ételek finomítására. Nem csak a finom hajtáscsúcsok használhatók a konyhában. Ha hagyjuk virágozni az egynyári növényt, a fertőtlenítő kaporolajat a kapor magjából nyerhetjük. Mielőtt azonban idáig eljuthatna a művelésben, néhány dolgot figyelembe kell vennie.
Kapor termesztése – lépésről lépésre
- Helyszín: Ágyásban és cserépben is termeszthet kaprot. Nem számít, melyik változatot választja, az uborkafű mindig a napos helyet részesíti előnyben. A talaj azonban nem lehet túl tömör és nedves. A kerti ágyásban történő termesztésnél tehát a vízelvezetés szempontjából előnyös az agyagos talaj bizonyos mennyiségű homokkal vagy kaviccsal. Az edényben laza, vízáteresztő hordozót kell választani, amely ennek ellenére rendelkezik bizonyos víztartó képességgel. Ideális erre a Plantura bio gyógynövény- és magtalaj. Az edénynek is elég magasnak kell lennie. A kapor mélyre nyúló karógyökeret képez. A fajtaválasztásnál erre is érdemes odafigyelni. Általában kifejezetten rámutatnak arra, hogy egy kaporfajta különösen alkalmas cserepes termesztésre. Egyes betegségek miatt nem célszerű évről évre ugyanazon a helyen termeszteni a kaprot. Javasoljuk, hogy négy év szünetet tartson a művelésben, hogy a talaj bosszantó betegségeinek esélye se legyen.
- Szaporítás: A kaprot csak vetőmaggal szaporítják. A szabadban közvetlenül áprilistól lehet kijuttatni a magot. Márciustól a fiatal növényeket beltérre is behozhatja, májustól pedig kiültetheti növekedési előnnyel. Az egynyári gyógynövény körülbelül három hétig tart, amíg 15 °C körüli hőmérsékleten csírázik. Bár a kapornak fényre van szüksége a csírázáshoz, a szabadban a magot nagyon vékonyan takarjuk be szubsztrátummal, hogy megvédjükhogy a nyílt terepen védekezzen a szél ellen. Ezenkívül ne vessük el a magokat túl közel egymáshoz. Így megkímélheti magát a túl sűrű palánták ritkításától.
- Öntözés és műtrágyázás: A kapor nem szereti, ha a gyökér nedvességtartalma túlságosan változékony. Ha a növényt túlságosan öntözik, nem sokáig várat magára a gombás támadás. A sivatagi száraz és a lápvizes állandó kölcsönhatása pedig nem kedvez az uborkafű sikeres termesztésének. Ezért az egyenletes és meglehetősen visszafogott vízellátás javasolt. Ami a tápanyagokat illeti, a kapor nagyon takarékos. Ezért elegendő évente egyszer trágyázni a növényeket, például Plantura szerves univerzális műtrágyával.
- Gondoskodás: Tulajdonképpen a kapor gondozásánál nincs sok szempont. Néhány csúnya növénybetegség és kártevő azonban kulcsot vethet a munkába. A vírusok növekedési visszamaradást okozhatnak. Az érintett növényeket csak nagy odafigyeléssel távolíthatjuk el az állományból, lehetőleg anélkül, hogy a beteg növényekkel más növényeket érintenénk. A gyökérterületen található káros fonálférgek, valamint a talaj feletti levélbányászlegyek és levéltetvek állati kártevők. A nem kívánt fonálférgek ellen nehéz védekezni. A kémiai szerek mellett jótékony hatású rovarok alkalmazása is hasznos lehet a földfelszínen élő kollégáik ellen. Így nem kell aggódni a betakarítás miatt a növényvédőszer-maradványok miatt. Közvetlenül a magvak csírázása után az úgynevezett rakott betegség tömegesen megtizedelheti az állományt. Számos gomba hatására a kis növények hirtelen felborulnak. Itt is csak a válogatás és a higiénia segít, vagy annak kipróbálása, hogy a növényvédő szerekkel még megmenthető-e a nem fertőzött palánták. Miután a palánták túlélték a kritikus időszakot és megnőttek, a Fusarium gombanemzetség tagjai még kísérthetik és feszíthetik őket. Ezek a gonosz talajlakók az oka annak is, hogy jövőre ne ültessünk kaprot ugyanoda.
Mivel a kaporpalánták nagyon lassan fejlődnek, fontos, hogy a korai időkben megszabaduljunk a vadon élő gyógynövényektől. Ez feltétlenül szükséges, hogy ne szaporítsák el a kaprot, és ne lopják el a tápanyagokat és a vizet. - Betakarítás: A kapor fiatal, friss hajtásvégeit betakarítják. A tenyésztés során folyamatosan lehet betakarítani. Ha a növény elérte a 30 cm-t, érdemes az egész növényt elültetniA virágzás előtt betakarítsa be és dolgozza fel a növényt. A kaprot azonban virágba is állíthatjuk, ami a vetésidőtől függően május és október között jelenik meg. A kapor önmagát veti ki a helyszínen, és a következő évben visszanő a helyére. És bizonyos esetekben a magvakat és a virágzatot is használják (lásd: Betakarítás, tárolás és kapor felhasználása).
- Tárolás: A legjobb aromahozam a kaporból is akkor érhető el, ha közvetlenül és frissen szüretelik. Fagypont környékén és viszonylag magas páratartalom mellett tárolva a kapor akár három hétig is friss marad anélkül, hogy elveszítené aromáját. Azonban, mint minden gyógynövényt, a hegyeket is megszáríthatja, és tartóssá teheti őket. Lehetőség van a frissen betakarított, zsenge hajtások közvetlen lefagyasztására és igény szerinti eltávolítására egész évben.
Ön is lelkes házi kaportermesztő? Akkor ossza meg velünk tapasztalatait!